Egy anyukának miért lenne kötelező főzni? Komolyan űrlény lennék ezért?

Én azzal maximálisan egyetértek, hogy a család életében fontos a közös, meghitten elköltött étkezés, ha egyetlen mód van rá, akkor hétköznapokon is legalább egy étkezés ilyen legyen, nálunk ez a vacsora (bár még kicsik a gyerekek, ha nagyok lesznek, nem biztos, hogy minden nap fél hétkor otthon lesznek velünk, de az alapokat addig megkapják). Azt is gondolom, hogy a saját kézzel, szeretettel, gondosan megtervezve készített étel valahol többet ad a családnak, mint a rendelt (de ez lélektani, nem táplálkozástudományi szempont temrészetesen).

És ebből következik nálam, hogy a sietősen, nyűgként megélve összecsapott étel egy hullafáradt, a tevékenységében örömét nem lelő anyukától nem ad pluszt a rendelt ételhez képest, sőt. Magyarul, akinek olyan az időbeosztása, a habitusa, hogy van ideje, és szeret is főzni minden nap, vagy minden másnap, az nagyon jó.... lehet belőle közös program is, emlékszem, én is akkor beszélgettem anyukámmal legtöbbet, amikor ő zöldséget pucolt a konyhában. De akinek nyűg és teher, az egyetlen percig se érezze rosszul magát amiatt, hogy rendeli az ételt! A dobozból kivett húst is lehet ízlésesen tálalni, terített asztalnál, együtt elfogyasztani, és közben jókat beszélgetni.

És ha a család napközben menzán/munkahelyen eszik meleg ételt, akkor semmi rossz nincs abban sem, ha vacsorára szalámis kenyér van, vagy virsli vagy rántotta vagy bundás kenyér, a lényeg szerintem a közös étkezés és annak a hangulata.

16-os!

Én írtam,hogy itthonról kell x napot dolgoznom egy héten a kisebbik, 4 hónapos fiam mellett.

Lehet,hogy Y-generációs vagyok (bármit is jelentsen), de én pont azért alkalmazok takarítónőt, hogy pl. hétvégén ne erre szánjam az időm, hanem inkább a családomra.

Tudom, nehéz azt sokaknak elképzelni,hogy nem minden anya vagy kizárólag GYES-en,hogy csak a gyerek meg háztartás legyen a dolga. Bár én nem is tudnám évekig élvezni,hogy kizárólag a főzés-mosás-takarítás-pelenkázás legyen a dolgom. De attól,hogy nem csak ezt csinálom itthon, még a gyerekeimmel vagyok szerencsére eleget. Még,ha nem is tudunk minden délben összeülni, imádkozni és ebédelni.

Nekem meg pont az a bajom a "régi típusú" szemlélettel,hogy amikor anyuka visszamegy a melóba és ott van legalább 4-5-ig, akkor is az az elvárás, hogy legyen minden patyolat, meg rittyentsen 3 fogásos kaját, de közben vigye el a gyereket sportra, meg zenére, intézze el a bevásárlást, postát stb. Nagyon szuperül kell biztos beosztani akkor az időd, ha mindezek mellett még anyuka kipihent és türelmes, meg másfél órát is tud puzzle-ozni a gyerekkel. Aha, mikor? De tényleg! Rengeteg gyerekes barátunk van, anyukák egy része már dolgozik. De én mindig azt tapasztalom, hogy amiket leírtam, nem igazán jön össze senkinek. Mert 4-kor elrohan a gyerekért az oviba-suliba, gyerekekkel együtt elmegy bevásárolni, vagy tényleg éppen viszi úszni mondjuk a Nagyot, ha mákja van, apának olyan a munkahelye, hogy el tud menni érte, ha nem,akkor úszás után rohan ismét a gyerekért. Addig a Kicsivel "együtt" próbálja előkészíteni a másnapi ebédet, meg az aznapi vacsorát,hazaérnek, berak a mosást (itt már lóg a nyelve, nyilván fáradt ő is), és akkor most jönne ugye az,hogy le kell ülni a gyerekekkel játszani. Legalább egy órát, de itt már tartunk kb. 6 óránál és még nincs vacsora, főzés, uram bocsá'rendrakás, sőt apával (aki időközben haza esett) még egy szót nem beszéltek. Etetni kell, fürdetni, altatni stb. És utána még jó feleségnek és társnak is lenni. Én ezt mondom,hogy aki tud bármilyen segítséget igénybe venni, teszem azt heti kétszer kaját rendelni, vagy a takarítónőt fogadni, az ne szégyellje. Nem bűn!

Kedves Utolsó válaszoló!

Tökéletesen egyetértek Veled, abban is, hogy nagyon kivételes szervezési készség (és nagyon alacsony alvásigény) kell ahhoz, hogy valaki 8 órában tisztességesen dolgozzon (tehát ne munkaidőben menjen bevásárolni, ügyeket intézni, hanem munka után), megszervezze a gyerekek programjait, és még főzzön is, meg játsszon a kicsivel, beszélgessen a naggyal, ragyogjon a háztartása, legyen tip-top tetőtől talpig ő maga is, és még minden nap legyen ideje a férjéhez is szexi cicaként odabújni, de legalább meghitten együtt tölteni kettesben vele némi időt. Nem állítom, hogy ilyen nincs, de abban 100%-ig biztos vagyok, hogy sokkal ritkább, mint ahogy a GYK-n válaszolók megszólalásaiból következtetni lehetne. Aztán kérdés, hogy ki mit hallgat el. Lehet, hogy az egyik anyuka tényleg minden nap főz, és maga takarít, de a gyerekekre fél napot vagy a TV mesecsatornája, vagy valamelyik nagyszülő vigyáz. A másik anyuka talán szintén tökéletesen vezeti a háztartást, de már nem is emlékszik rá, mikor beszélgetett egy jót a férjével. A harmadik mindenhol szuperül teljesít, de napi 3-4 órát alszik csak. Egyik verzióval sincs gond, ha minden érintettnek megfelel, de a másik életének méricskélésével, ítélkezéssel már gond van. Meg az irigységgel is. Mert biztos vagyok benne, hogy a többség nem azért főz otthon, mert annyira figyel arra, hogy kizárólag bio, de legalábbis egészséges alapanyagokból készüljön az étel, nem is azért, mert igazi kikapcsolódás 8 óra munka után még bevásárolni, zöldséget pucolni és elkészíteni, hanem mert vagy nem engedheti meg magának, hogy rendelje az ételt, vagy a férje/anyósa elvárásainak kell megfelelnie.

Igen, aki szeretné, és megteheti, rendelje az ételt, akinek nem szíve csücske a takarítás és megteheti, legyen bejárónője, aki másképp nem tud kettesben tölteni egy kis időt a férjével, legyen bébiszittere, aki pedig mindent meg tud oldani egyedül, és tényleg boldog is így, az biztos nem fog ítélkezni, mert a boldog emberek nem ítélkeznek és nem vájkálnak más életében, csak azok, akik a saját bajukról akarják elterelni a figyelmüket.

Köszönöm!

Még annyit hozzáfűznék, a minden család kajaközpontú. Bocsánat, de jobb szó nem jut eszembe.

Egy példa, bár én főzök (mert szeretek, és nem érzem nyűgnek), a Nagyobb fiam szörnyen rossz evő. Vagy eszik, vagy nem. Néha azon agyalok,hogy fényt eszik-e. Így vagy odaül az asztalhoz vagy nem. A Kicsi még kicsi. :) Így nálunk a nem éppen az ebéd vagy a vacsora a nagy családi program, meghitt együttlét. Mi folyamatosan dumálunk egyébként. Amíg viszem haza az oviból megbeszéljük ott mi volt. Ha hazajön apa, akkor ő is "kikérdezi". Közben amíg mondjuk ők játszanak (én a Kicsivel főzök), addig a férjemmel mi is meg tudjuk beszélni nagyjából a fontosabb dolgokat.

De a lényeg,amit akartam,hogy mi szinte minden hétvégén szervezünk programot. Fürdés, játszóház a szomszédos városban, éttermezés, kirándulás stb. A fiamnak ez sokkal nagyobb élmény, és "közelség", mint az,hogy leülünk együtt vacsorázni. Tehát minden család más. Nem mindenkinek kell a főzés, étkezés ahhoz,hogy valóban együtt legyen a családjával.

ez egy fontos érv valóban.

mi imádunk enni, főzni, együtt lenni (nem vagyunk túlsúlyosak mert rengeteg más hobbink van) de nagyon szeretjük a finom ételeket, főzök is meg elég sokat rendelünk hétvégén, de azt tényleg csak nassolásképpen: pizzát, sushit ilyesmit.

De pl a sógornőm egészségmániás, ő vallja, hogy az ember csak annyit és azt egyen, ami az életfenntartáshoz szükséges :) Ő megeszik a családi ebédnél fél adag rizst fél adag hússal és feláll hogy a szervezete jól lakott. Neki ennyi elég. Nem is főz, rendel, reform konyháktól.

DE itt ezen a ponton hozzátenném hogy a gyerekei mindkettő nagyon rossz evő, tökéletesen sikerült elsajátítaniuk a csak annyit eszünk amennyit feltétlenül muszáj elvet. És vitatnám hogy ez egy gyereknél mennyire jó....

de az biztos, hogy nem mindenkinek mindene az étel, van aki egyszerűen nem szeret enni.

Én írtam,hogy főzök, és imádunk enni, de a 4 éves fiam rosszevő. Nem azért mert nem kap, hanem mert mindig is ilyen volt.

Nem minden családi életet kell azért az asztal köré szervezni. Mi anno apuékkal kb. heti egyszer, vasárnap tudtunk leülni együtt enni. De sokat mentünk kirándulni, pancsolni, este együtt néztük a mesét stb. Elég jó család életünk lett szerencsére.

Egyébként még az jutott eszembe,hogy valamilyen szinten az idők változnak. Miért baj,hogy a mai világban már sok anyuka (y-generációs) nem csak gyereket nevel? Miért akkora baj,ha ezt látja a gyerek? A mai gyerekek, mire felnőttek lesznek már valószínűleg ez lesz a trend. Lásd GYED extra. Dolgozz, ha tudsz!

Anyukám sem úgy nevelt már bennünket, ahogy a nagymamát őket. Dolgozott, mi két évesen bölcsisek lettünk stb. Nem a kertben kapált, én sütötte maga kenyeret, ahogy az elődei.