Szerintetek ha egy 8-9 éves bepisil akkor hamar túlteszi magát rajta vagy kudarcnak és szégyennek fogja fel beleégődik a gyerekbe és akár évek után is bánthatja?

Ez attól függ, hogy hogy történik gyerekkel. Itt van például egy volt osztálytársnőm meg én kb 20 évvel ezelőtt; mindketten majdnem ugyanúgy pisiltünk be, csak egy év eltéréssel.

Ő elsős volt, hat éves, amikor egy havas téli napon bekéreckedett utolsó pillanatban a WC-re. A tél miatt mindenkin rajta volt a sima gatya felett a téligatyája, így ő rajta is. Amikor beért a wc-re, nem bírta lehúzni a zipzárját a téli gatyának, beragadt és amíg próbálkozott letolni a nadrágját, teljesen összepisilte magát. Iskolában pisilt be, de bepisilés után is jó kedvű volt, nevetgélt, 13-14 éves korában nem is emlékezett az egészre; mert nem az ő hibája volt, egyszerűen a zipzár beragadt, amiről ő nem tehetett - és senki sem csinált belőle nagy ügyet.

Én viszont 7 éves koromban még nem tudtam farmert kigombolni. Próbálkoztam, de sosem ment. És ebből lett egy kellemetlen élményem.

Akkor voltam másodikos, és akkoriban az is cikinek számított, ha valaki elmesélte, hogy 5 évesen bepisilt. Én meg már nagyon régóta nem pisiltem be és kész nagylánynak éreztem magam amúgy is, így a bepisilés távol állt tőlem.

Egy nap nővérem vitt haza. Iskolában csak kicsit kellett pisilnem, de a ház előtt már azt hittem, becsorog a gatyámba. Mikor beértünk, már úgy kellett, hogy kabátban, iskolatáskával a hátamon, tornazsákkal a kezemben rohantam be a WC-re. Úgy oldottam meg odáig a farmert, hogy szimplán letoltam magamról, de most nem ment, meg se moccant, próbáltam kigombolni, de a gomb megcsúszott, a hüvelykujjam körme alatt végig szaladt. Akkor megkértem a nővérem (aki látta, hogy bénázok a nyitott wc ajtónál és odajött), kétrét görnyedve hogy segítsen, gombolja ki a nadrágom, mire modnta, hogy nem, és amikor azt mondtam neki, hogy hiszen pisilnem kell, akkor rámkiabált, hogy AKKOR PISILJ BE! Emlékszem ahogy ráültem a wcre és ahogy folyott a pisi nagyon rémült voltam és borzasztóan szégyelltem magam. Leírhatatlanul kellemetlen volt az a sok sok másodperc. És amikor végeztem kérdezte, hogy "Kész?!" és amikor bólogattam, mondta, hogy ebből az a tanultság, hogy legközelebb az iskolában menjek el wc-re.

Meg később mondta hogy béna vagyok és azért pisiltem be.

Ha mondjuk egy beragadt zipzár miatt van ez, akkor könnyebben feldolgozom és talán el is felejtem. De azért volt, mert 7 évesen képtelen voltam kigombolni a nadrágom, amit kivétel nélkül tudott minden osztálytársam és ott álltam a wc mellett és ha nem lettem volna olyan béna, nem történt volna meg és csak simán pisilhettem volna és nem kerültem volna kellemetlen szituba és nem történt volna velem az, ami nevetség tárgyává is tehetett volna, ha megtudják az sztálytársaim.

Bennem ez olyan mély sebet ejtett, hogy még 14 évesen is utáltam rágondolni. Először 12 évesen meséltem róla egy barátnőmnek, aki kiröhögött és mondta hogy béna vagyok, amitől mégjobban fokozódott bennem ez a sok rossz érzés.17-18 éves koromban már tudtam nyíltan beszélni róla, de azért a mai napig még tisztán látom a történetet, úgy mintha 5 perce lett volna, mindenre tisztán emlékszem, minden szóra... úgy beleégődött a fejemben

Szóval attól függ, hogy a gyerek véletlen pisilt be vagy ha kicsit ügyesebb, nem történik meg a baleset éás a szülők vagy a körülöttelevők mennyire dramatizálják túl; teéljesen ledermednek, sopánkodnak és mélyen éreztetik a gyerekkel, hogy ez mennyire ciki, vagy a gyerekbe elhitetik, hogy ez bárkivel előfordul és csak baleset volt és majd legközelebb nem fordul elő elérve hogy a gyerek éljen tovább normálisan és ne fájdalmas emlékként jusson eszébe ez, hanem csak vállat vonjon ha eszébe jut vagy szimplán elfelejtse

8 évesen kijött a napallergiám nyaraláson. Anyámék elnézték az antihisztamin adagolását és többet kaptam a kelleténél, amitől olyan mélyen elaludtam, hogy a vizelési ingerre se ébredtem fel.

Ébredés után láttam, hogy gáz van. Egy "semmi baj, mi néztük be a gyógyszert, túl mélyen aludtál, mindjárt összetakarítjuk"-kal elintézték. Nekem inkább vicces történetként maradt meg.

Pár évvel korábban meg altatásos mandulaműtét után vizeltem be ugyanígy. De arra nem is emlékeztem, annyira kába voltam az altatás után, csak mesélték. Teljesen közömbös emlék.

Mondok rosszabbat: 30 elmúltam, trancsírozós szülés, brutál aranyér. Néhány nappal szülés után éjjel hasmenéses bélgörcsre ébredtem. Annyi időm se volt, hogy az ágyból kikecmeregjek. A szülés miatt a záróizmom nem teljesen jól működött, de mozogni is alig tudtam.

Baromi kínos volt éjjel ezt takarítani... közben felébredt a férjem a zajra, én vörös fejjel mondtam, hogy életem legkínosabb élményének nyomait tünetem el.

Röhögve mondta, hogy ugyan már, szétcincáltak alul, semmid nem működik egyelőre, ilyenkor előfordul. Majd meggyógyulok, aztán elmúlik. Sőt, mondta, hogy hagyjam, majd ő befejezi a takarítást.

Utána, bár hetek alatt rendbejött az alvázam, még egy galambot sem mertem elengedni, attól tartva, hogy más is jön és nem tudom uralni a záróizmomat. Majdnem egy év alatt hevertem ki a szégyenérzetet.

A másik dolog, hogy a nővérem is együttműködőbb lehetett volna talán, úgy éreztem. Nekem ha azt mondják, hogy utolsó alkalom és többet nem segítünk, halál komolyan vettem volna és onnantól kezdve megkérek valakit, hogy gyakoroljon velem, tanítsa meg hogy kell farmert kigombolni. De nagyon rossz megoldásnak éreztem, hogy látták mindig mennyit bénázok a farmerrel és kigombolták ahelyett hogy megmutatták volna hogy hogy kell és gyakoroltak volna velem - szimplán kigombolták és egy ilyen vészhelyzetben pedig bepisiltettettek - pedig nem arról volt szó, hogy nem akartam; nem tudtam farmert gombolni és senkinek se volt ideje, hogy segítsen gyakorolni. Tudom a nővérem azt akarta elérni. hogy megtanuljak farmert gombolni, de azt nem egy bepisiltetés és utána hosszúoltogaással kellett volna tennie.

Nekem ha lesz gyerekem, már óvodás korában, amikor megkapja az első farmert, gyakorolni fogok vele és csak akkor mehet el benne oviba, ha egyedül ki és be tudja gombolni gond nélkül.

A 6 éves osztálytársamat sosem csúfolták; bár iskolában pisilt be és 6 évesen amikor már nem nagyon pisilnek be a gyerekek, de a gyerek annyira nem csinált belőle nagy ügyet, meg a tanárok se, hogy bár mindenki tudta mi történt, eleinte sajnálatból nem gúnyolta senki, aztán valahogy elfelejtődött a dolog.

De arra emlékszem a későbbiekben, hogy amikor pár barátom meg én még a bepisilésem előtt beszélgettünk, hogy ki mikor pisilt be utoljára és valaki azt mondta, öt évesen, kiröhögték őt, de nagyon, hogy ez nagyon ciki.

Semmi gond nincs ezzel kérdező; más az, ha nem tehet róla szegény, hogy minden igyekezete ellenére nem bír ki pisilés nélkül egy utat az iskolából hazáig meg más, hogy mindig belemerül a játékba és elfelejt kimenni.

Jobb, hogy otthon történt és azonnal megtanulta a leckét, minthogy pl egy osztálykiránduláson minden osztálytársa szeme láttára.

Viszont mindenképp éreztessétek vele, hogy nem azért pisilt be, mert béna volna, hanem csakis azért, mert sosem megy el időbe és ez van, ha valaki nem megy el időben. De ettől nem lesz ő béna vagy rosszabb másnál, bárkivel előfordulhat ilyen baleset. Lehet most rossz érzés neki, hogy bepisiolt nagyfiú létére de lehet 2-3 év múlva sírva röhög amikor meséli a barátainak.

Egy ismerősöm mesélte, hogy 6 évesen külföldön járatták iskolába (azt nem írom le, hogy hol, de nem egy nagyon kulturált és civilizált helyen) és nem beszélte a nyelvet, minden új volt és szünetben nem tudott elmenni a wc-re mert túl sokan voltak és nem sorban álltak, hanem egy kupacban álltak a gyerekek és mindig az ment pisilni aki gyorsabb volt a többieknél; tolongtak lökdösődtek a gyerekek, stb.; úgyhogy elképzelheted, közöttük egy hat éves pöttöm magyar gyerek, aki azt se tudja mi merre hány méter eléggé esélytelen. Úgyhogy kétségbeesetten visszament az osztályterembe. És nem bírta tovább és bepisilt. Majd egy tanára észrevette órakezdéskor és felhívta a szüleit akik hazavitték.

Mondta a lány, hogy nem esett tőle depibe, de azért pár évig, ha eszébe jutott ez az emlék, kicsit elszomorodott.

De az viszont nem esett neki túl jól, hogy amikor vitték haza a szülei, akkor nem szóltak semmit, nem is beszélték meg vele, csak csendben hazavitték, elküldték átöltözni és utána mintha mi sem történt volna. Jól esett volna neki, ha a szülei leülnek vele és megkérdezik, mi történt, volt e valami baj meg ilyenek, mert így úgy érezte, hogy tojnak a fejére.