Akinek ilyen volt kicsinek a gyereke, milyen lett nagyobbnak (iskolás kortól felfelé)?

Lassan 3 éves fiam ugyan ez, én aktívnak hívom, érdeklődő, minden lében kanál, a védőnő és a háziorvos szerint magatartás zavaros... ami szerintem nevetséges. Voltunk fejlődésneurológián, ott nem találtak semmi rendellenességet, most egy viselkedést vizsgáló tanácshoz kell mennünk (a beszéde miatt is mert kicsit megvan késve).

Én azt tanácsolnám, hogy ne fújd fel, amíg nincs vele baj (tehát szótfogad a korához képest, bírsz vele, nem agresszív) addig ne vidd ez miatt orvoshoz mert tutti ráhúzzák hogy magatartás zavaros. Én nagyon bánom, hogy hallgattam az orvosra és védőnőre, szerettem volna megvárni hogy milyen lesz az oviban, lehet ott lenyugodik majd, franc se tudja.

Bocsánat, ezt most nem rossz indulatból írom, kábé az én gyerekem is ilyen. Még esetleg a kissé szétszórt jelzőt mondanám rá.

Oda kell figyelni és ezeket a tulajdonságait kordában tartani.

Az én gyerekem is eléggé hangyás és az enyémre is már-már ráillik a magatartás zavar. 2-3 évesen jobban szót fogadott, most kicsit mini-tinit játszik 5,5 évesen....nagyon határozott volt már babának is, már akkor láttuk, hogy egy kis görcs. Mindig mosolyogva mondogattuk neki: mi van kislányom, a játék nem úgy csinálja, ahogy szeretnéd? A mai napig ilyen.

Az enyém már iskolás 4 éves korától, mert Angliában élünk. Azt kell mondjam, rengeteget javult. Az iskolában egy csomó szabályt be kell tartani, viselkedni.

Egy nagyon nyílt, jókedvű, örökké mosolygós, kissé szétszort kislányként kezdte és mára már sokat javult a szétszortsága, persze folyamatosan irányítani kell. Tavaly az értékelő lapjára azt írták: Már csak egyszer kell elmondani neki az utasítást és csinálja...jót mosolyogtam rajta. Még mindig kicsit szétszort és néha nem akarja a feladatot csinálni, de ha odafigyel az ember és megtalálja az utat, hogy lehetne rávenni, hogy a feladatot csinálja, gyönyörűen megcsinálja.

Az enyémnek még a túl nyíltsága is gond. Boldog-boldogtalanhoz odamegy és beszélgetésbe elegyedik bárkivel...ami veszélyes is lehet.

Meg kell ragadni a pozitív tulajdonságait és azokat erősíteni a "negatívakat" pedig átfordítani jó tulajdonságokba.

Folyamatosan figyeld, irányítsd, és majd szépen javul a helyzet, ahogy érik a kis értelme.

Egyébként még 22 hósan szinte teljesen normális, hogy állandóan ki akar törni a határokból...kiváncsi természet, ez jó, mert a tanulni akaráshoz kell a kíváncsiság. A makacssága, kitartása szintén jól jön a tanulásban. Viszont az alkalmazkodást meg kell tanulnia, valamint az együtt működést. De ne aggódj, ha mindent megteszel, hogy a jó útra terelgesd, biztos sikerülni fog.

nagyon egyet értek az előttem szólóval!

a fiam is hasonló volt, némileg tán még ennél is kissé nehezebb eset annyiban, hogy nagy termetű és erős fizikumú konkvisztádorként gyakorlatilag amit kitalált meg is tudta tenni (pl ahová kezei 2-2 ujjaival felért, és volt 5 centis pereme oda fel is tudott mászni holott még járni sem tudott, barbilábkitörés egy mozdulat pár hós korától, 5 lépcsős udvari csúszdát egy lendülettel odébbvitte méterekre 2 évesen és hasonlók)

Én határozottan úgy éreztem ,hogy nem stimmel teljesen a gyerek. 3 évesen vizsgáltattuk ki először komolyabban és később szép lassan mindenről papírt is kapott (gyermekneurológiai, fejlesztőpedagógusi-konduktori, logopédiai szakvéleményünk is van, na meg szakszolgálati.

Súlyosan figyelemzavaros és túlmozgásos. Beszédritmus-zavaros is, és ez mind a túlhallása miatt van (teljes negatív hangtartományban hall). Ezen kívül mindhárom diszfunkciója sérült (-kalkulia, -gráfia,-lexia), ez pedig az oxigénhiányos születés miatt van.

Elég komplex dolog, de viszonylag jól kezeli, az ilyen sokrétűen érintett gyerekek többnyire súlyos viselkedésproblémákkal kűzdenek. Ő nagyon jól kompenzál, szuper természete van amúgy is. De 2-4 éves kora között öregedtem vele 20 évet... nagyon kemény időszak volt, olyan sokat tettem ebbe a gyerekbe, mint a többibe összesen nem. :) Ahhoz képest egy álom vele a mostani életünk, persze más gyerekekhez viszonyítva még így is 150%-on pörög megállás nélkül reggel 5-től este kilencig. elmélyülni tud, de csak olyanban amit aktuálisan ő választ magának(játék v rajzolás pl), de az irányított figyelme tartósan kb 2 perc :S

Ami a készségeit illeti: megtanultunk együtt élni azzal, hogy részterületeken gyengébb, másban pedig fényévekkel megelőzi a korosztályát. Amit tudunk, kihozunk a helyzetből, és olyan hihetetlenül kreatív,annyira jó természetű és színes egyéniség, hogy igazából nem féltem a jövőjét illetően.

Nemsoká 6 éves lesz, jelenleg alapozó mozgásterápiára jár és logopédiára (plusz focizik, de ez nem célzott fejlesztés). A sulit majd 7,5 évesen kezdi, addigra remélhetően sikerül olyan szintre felhozni, hogy integrálható legyen.

szóval a kérdésedre válaszolva: nálunk igen, hangyás maradt. :) De ez annyira egyéni, hogy senki másra nem vonatkoztatható. Amit én tanácsolni tudok, hogy figyeld kicsit külső szemmel, olvass utána a dolgoknak, vidd el konduktorhoz, ha árnyaltabban akarsz látni vele kapcsolatban. És hallgass a megérzéseidre... sok múlik a habituson, persze, de azért lehet érezni, ha valami nem teljesen klappol a gyerekkel. De ez nem feltétlenül baj ám, legfeljebb feladat...

nálunk mindenki ilyen a családban, kicsinek is ilyen volt, ilyen is maradt. gyakorlatilag annyi apai ágon nincs rokonom unokatesókig, meg gyerekeikig se, akik ne lennének így zizzentek. Anyám kreatív agyúnak hívja (ő az egyetlen kivétel ugyanis 3 generációban. nem vicc) ezt a típust. Amit tehetsz, nagyon hamar viszed sportokra. Enyimek nagyon gyorsan megtanultak mindenfélét, pl 3 évesen simán mentek síoktatásra, 4 évesen görkoriztak (azt mai napig imádják) imádnak bicajozni, stb. Itthon télre van kinect, hogyha rossz az idő, tácprogramon, sporton mozognak, a lakst úgy alakítottuk ki, hogy legyen hely akár benn is görkorizni pl (ez se vicc). Így habár zizegősek, az extra sok mozgással már nagycsoportos korukra mindkettő képes volt 45-60 perceket a seggén ülni, sulira nem lett semmi gond. Itthon persze sok energia, mert mondjuk minusz 10 ben is mennének bicajozni stb... hát próbálkoznak :D

az agyukat meg mindenféle tudománnyal kötjük le. Csinálunk velük kísérleteket, olvasnak képregényt, van geomag, építőkocka, de hagyjuk őket bunkert csinálni pokrócból, székekből, vagy amiből eszükbe jut... megyünk interaktív kiállításokra, kirándulni,s tb. szóval mindent megteszünk, hogy a suliban kellően fáradtak legyenek, így nincs gond. a felfedezőhajlamuk nem díjazzák sajnos, a zizzentséget mozgást se. Ha túl sok a munka ideiglenesen, vagy betegek vagyunk, és kimarad pár nap a pörgésben itthon, akkor sajnos egyből jön pl a fiamnál a beírás, hogy ez meg az... a lányom tanárai jobban tolerálják.

szóval igen, valszeg egész életében hangyás marad, de én mint hangyás jelentem sulin kívül csak előnyét tapasztaltam. Remélem a gyerekeim is így lesznek.