Anyukák, hogyan tudtok nyugodtak maradni a nagyon durva hisztik alatt?

Igen, ezeken mind túl vagyok. megnevezem az érzéseit, kommunikálom felé, hogy szabad és helyes mérgesnek, csalódottnak, stb. lennie (mert pl. ki kell szívni az orrát), elfogadom, hogy nem szereti, csinálhatjuk úgy, ahogy neki még a legkényelmesebb, nyilván azt is elmagyarázom, hogy amúgy mire jó ez az egész.

A gyermekem ettől függetlenül kirántja a zsinórt a falból, dühöng, csapkod, nem és nem működik együtt.... közben már nyalja a zöld trutyit, ami kilóg az orrából, ha le akarom törölni, elüti a kezemet, stb.

Higgyétek el, nem ott tartunk a problémában, hogy ne tudnám, a hiszti egy jelzés, hogy utat kell engedni az érzelmeinek, stb. Én azt tapasztalom, hogy bizonyos gyermekeknél a szakirodalom sokat segíthet, de csodát nem tesz, és vannak olyan helyzetek, amikre a szakirodalom sem készít fel. Ilyenkor érzem magam végtelenül tehetetlennek, emiatt száll el az agyam... és ott vagyunk, ahol a part szakad:(

Köszönöm szépen a biztatást:)!

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a kisfiam is rajta lehet esetleg a skálán, kora miatt még nincs diagnózisunk. Természetesen az is lehet, hogy egyszerűen csak nehezebben kezelhető gyermek, és az is biztos, hogy én is sokat hibázok....