Anyukák, hogyan tudtok nyugodtak maradni a nagyon durva hisztik alatt?

Én mindig higgadtan reagáltam a lányom hisztijeire, és az utóbbi időben jöttem rá, hogy ez hülyeség! Az érzelmei kifejezését tőlem tanulja meg, és igenis felvállalhatom, ha valami kiborít, és azt is meg kell tapasztalnia, hogy utána meg lehet nyugodni. Múltkor egy tényleg bosszantó helyzetben (késett a busz egy csomót) igyekeztem higgadtan viselkedni, a lányom kifakadására nem reagálni... aztán rájöttem, hogy tök hiteltelen vagyok, hiszen valójában ÉN IS ideges vagyok, és megjátszom magam! A gyereknek pedig hiteles szülőre van szüksége! Úgyhogy én is elkezdtem kiadni a dühömet (persze csak finoman, de azért egyértelműen jelezve, hogy dühös vagyok!). Ettől mindketten megnyugodtunk. :)

Legyél hiteles! Akkor leszel jó szülő!

Évekig olyan munkakörben dolgoztam, ami sok stresszel járt, de folyamatosan mosolyogni kellett, senki fején nem verhettem szét valamit,bár igény lett volna rá. Valahogy beépült ez, a legdurvább, legidegesítőbb helyzetben is higgadt, mosolygós tudok maradni.

Mellé kell határozottság is. Ha nemet mondok, akkor az mindig nem. Ha nagyon hisztizik, akkor inkább megvárom amíg elmúlik és után próbálom megbeszélni vele, hogy értem, hogy most dühös/csalódott volt, de ezt akkor sem szabad és nem fogom engedni, hiába hisztizik (pl. meglátott egy nagykést a konyhában és fel akart kéredzkedni a pulthoz, hogy játsszon vele...)

# 3: Pont ez a lényeg, hogy az érzelmeknek akkor kell utat adni, amikor jönnek, mert ha elfojtom, akkor egyben tör ki.

Amikor még enyhe, akkor lehet higgadtan. És akkor ezt fogja a gyerek is megtanulni, hogy lehet higgadtan közölni az érzéseit, nem dől össze a világ, sőt, megnyugvást hoz.