Anyukák! A ti munkahelyeteken hogy "viselik", ha sokat vagytok táppénzen óvodás gyereketekkel?

Elsőnek: imádkozz, hogy ne dolgozz együtt a férjemmel, mert imád sztorizni a három gyerekről, és még betegszabira is megy miattuk.

Ahogy ebből is látszik, igyekszünk felosztani a dolgokat, és hol ő marad ki, hol én, és nagyon szorgalmasan imádkozunk minden köhögésnél, hogy ne betegség jele legyen.

Szerencsére sokat nem betegek, és olyan helyen dolgozok (gyári munka), ahol ezren vagyunk, nem dől össze a világ, ha egy ember kiesik. Másrészt alig találnak embert, és örülnek, ha van régi dolgozójuk, akire biztosan számíthatnak. Plusz ha elbocsájtanak, már végkielégítést is kéne fizetni, amit nem szeretnek.

Egyelőre szerencsére jól. Augusztus óta jól veszik az akadályokat, eddig 2+3 nappal megúsztuk a betegeskedést (2 ovis). Eddig szabadsággal megoldottuk, ha betegek lennének én maradnék otthon velük val.szeg, ha csak kicsit betegek, akkor a férjem tud otthonról dolgozni.

Első! Az én férjem is szeret mesélni a gyerekekről :) De én pl még ma a nevüket nem ejtettem ki itt bent a munkahelyemen. Ha szóba kerülnek, mesélek róluk, de nem mindig és nem mindenkinek.

Nem csináltak belőle gondot, helyettesítettük ilyenkor egymást. Ha valaki kiesett ilyen miatt, akkor a másiknak picit több lett a dolga, de sosem volt ebből feszültség.

Nálunk nagyon sok a (kis)gyerekes, úgyhogy nem volt ritka, ha valaki táppénzre ment.

Egyedülálló anya vagyok, ovis gyermekkel.

Szerencsémre nem a legbetegesebb gyerekek közé tartozik a kisfiam, de természetesen így is van azért egy kis megfázás, bárányhimlő stb.

Én ráadásul egyedül is vagyok (nagyszülők sem élnek, közeli rokon sincs stb.)

Sok múlik azon, hogy milyen típusú munkát végzel, leírom az én megoldásaimat- de természetesen tudom, hogy nem minden szakmánál/munkakörben/cégnél kivitelezhető.

- önálló, szakrtői szellemi munkát végzek, így határidőim vannak, nem a percre pontos jelenlét a legfontosabb (természetes be kell járni stb.)- a határidőkkel vagy ha lehetséges, akkor már előtte 1-2 nappal készen vagyok, betartom, nem csúszok, nem hagyok sosem magam után elintézetlen, rendezetlen ügyeket- mert bármikor lehet a gyerekkel baleset, betegség. Így kialakult rólam az a kép, hogy megbízható, precíz munkavállaló vagyok- az egydülállóságom ellenére és a kisgyerekem ellenére nem én lennék az első, akinek hanyagság miatt felmondanának.

- távoli hozzáféréssel tudok dolgozni, ha muszáj. Vagyis ha a gyerek beteg és nappal vele kell lennem, akkor éjszaka be tudom pótolni a munkát (tehát duplán "jó" a betegség, ápolom is és éjszaka dolgozom, de valamit valamiért). Idő volt, amíg ezt is "kérdemeltem" és nem élek vissza vele- nem maradok indokolatlanul, lustaságból távol az irodától- viszont "cserébe" egy-egy húzós időszakban akkor is ráhúzok a benti munkára otthon késő este (21.00 után, amikor a gyerek már biztosan alszik), ha bent voltam egész nap- hogy lássák, hogy a cégnek is haszna származik belőle, ha nálam van a céges gép, hozzáférés stb.

- jól keresek, így a gyerek után kapott 50%-os táppénz tényleg érezhető kiesés. A munkáltató partner abban, hogy ilyen pár napos betegségek esetén első körben a sima szabadságkeretemet használjam, második körben a normális háziorvosom tud saját jogon táppénzre írni (az ugye valamivel több, mint 50%). A kieső jövedelmet egészségpénztárból pótolom (sokan nem tudják, de a munkáltató igazolása alapján a kiesett nettó bért az egyenleg terhére kiutalják!)- ennek megfelelően az egészéségpénztárra kérem a cafeteriám döntő többségét, adóvisszatérítést stb.

- folyamatosan igyekszem képezni magam (és tényleg nem egyszerű munka mellett, gyerek mellett, háztartás mellett, ráadásul egyedül)- de hosszú távon muszáj, hogy megtartsam a pozíciómat, jó helyemet, vonzó maradjon a tudásom/elkötelezettségem a munkáltatómnak (mert a 24 éves, egyetemről kikerült versenytársamnak nincs gyereke, kevesebb bérrel is beéri, kevesebb szabi jár neki stb.)- muszáj tanulni, fejlődni, hogy kevésbé legyek kiszolgáltatott és anyaként ez még hangsúlyosabbá válik. Nem szeretnék kiszákmányoló munkáltatónál dolgozni, ahol "kegy" a törvény adta betegszabadság vagy ahol kirúgással fenyegethetnek a gyerek betegsége miatt. Tanulással, fejlődéssel talán meg tudom részben teremteni a lehetőségét annak, hogy váltsak, ha efelé mennének a dolgok a jelenlegi helyemen.

Szerencsés vagy, hogy a férjeddel ketten vagytok.

Így kétszer annyi az anyagi keret, egészségpénztár, táppénzes napok száma (tudod ugye, hogy 3 éves kor felett ár erősen limitált/év!), meg tudjátok osztani a felügyeletet- mégis 1-2 nap nem olyan durva, mint 2 hét egyfolytában.