Tényleg minden gyereknek 3 éves koráig non-stop az anyja mellett a helye?

Ez sarkítás, bár több ilyen anyát ismerek, aki nem képes leválni a gyerekéről, aki így persze önállótlan, határozatlan és döntésképtelen lett, a fiam osztályában konkrétan a legidiótább gyerek, aki a világ közepének hiszi magát...

Nyilván, egyik véglet sem jobb a másiknál, úgyhogy én az arany középútban hiszek.

Mivel a gyes és a gyed között majdnem 100e Ft különbség volt, így én a kicsi 2 éves korában visszamentem dolgozni, amit nem bántam meg. Ő jól beilleszkedett, alig volt beteg és pedig újra hasznosnak és önállónak érzem magam, pörgök, intézkedek, beszélgetek egész nap, szóval jó felnőttek között lenni.

A kicsi is már 6 éves múlt, jövőre ő is sulis lesz és semmi különösebb gond nincs vele. Simán elfoglalja magát egyedül, ha kell, de amúgy legtöbbet a tesóval játszanak.

Remélem felnőttként is ugyanilyen egészségesek és boldogok lesznek :)

Nekem aug-ban lettek 3 évesek a gyerkőceim, bölcsibe nem akartam őket adni, nem azért, mert rossz, hanem nem és kész. Végül hamarabb kellett visszamennem dolgozni, májusban tavaly, anyumra bíztam őket. Nem voltunk szimbiózisban, igaz mindig itthon aludtak a gyerekek napközben is (kivéve ha családilag mentünk valahova), anyumra bíztam őket pár órára előtte is. Ill. jártunk heti 1-2x 1 órát gyerektársaságba, mondókázós foglalkozásra.

Ha anyagilag megengedhető, nem adnék gyereket bölcsibe, sokan azért adják, mert kell a közösség, de sztem, csak maguknak magyarázzák be. Sokan beadják a gyereket és nem dolgoznak vagy otthon vannak a kisebbel. Én ezt nem tudtam volna megcsinálni.

Amerikában meg divat a 3 éves gyereket is szoptatni, és csúny szülőnek tartják, ha nem hagyja még a 10 éves gyerekét is, többet is, a szülőkkel aludni.

Már hogy ne lenne különbség, hogy a gyerek utazás, vagy kórház miatt van másokkal! Megérzi, hogy örömmel készülődnek-e, izgalommal, vagy probléma, aggódnak, féltik akinek baja van. És részt akar venni.