3,5 eves a kisfiam, most adnam ovodaba, eddig nem jart kozossegbe, szerintetek hogy mennyire lesz nehez beszoktatni? Bovebben lent

A legtöbb gyerek minden közösségi előzmény nélkül megy oviba, ezzel nem lesz egyedül.

3,5 éves korban a gyerekek nem tudnak még együtt játszani a játékokkal, hanem inkább egymás mellett játszanak. Kiscsoportosoknál például megfigyelhető, hogy látszólag ugyanazzal a játékkal játszanak, de közelebbről megnézve kiderül, hogy teljesen mást... tehát közös játék ebben az életkorban még nincs.

Az, hogy a játékokat ki akarja sajátítani, valamilyen szinten természetes, erre az óvodában fel vannak készülve (nálunk legalábbis megtanították a gyerekeknek, hogy megosztozzanak a játékokon).

A közösségi szabályokat nyilván csak közösségben lehet elsajátítani...

Ne így indulj neki, hanem lehet, hogy éppen megkönnyíti a beilleszkedését, hogy a többiek már előrébb vannak.

Mikor a lányom ovis volt, még nem volt 3 éves kortól kötelező az ovi, 8 gyerek jött nagycsoportban. Ők korábban nem jártak közösségbe. Egy hónap után már nem nagyon volt különbség azok között, akik kiscsoporttól jártak, és akik később jöttek.

Szia. Ugyan így vagyunk a 3 éves fiammal, nem járunk össze kisgyerekesekkel, játszóházba és ilyesmi helyre is nagyon ritkán járunk, bölcsibe szintén nem járt. Most megy majd oviba és én is nagyon félek ettől mert utoljára hasonló hisztit csapott a játszóházban mint amit te is meséltél. Van egy 1 éves kislányom is, tőle is mindent elvesz, kisajátít dolgokat, sokat mérgelődöm is vele ez miatt de remélem hogy az oviban majd megtanulja a dolgokat.

Nekem anyu mindig azt mondja, hogy ne aggódjak, az oviban fel vannak erre készülve, a másik meg hogy a társaitól fogja látni a helyes viselkedést és azt fogja követni. Szóval szerintem se aggódj annyira, lehet hogy semmi probléma nem lesz vagy ha lesz is, max 1-2 napig aztán megszokja hogy mit hogy illik, kell.

Mibe, hogy Ausztria... Legalábbis germán nyelvterület (Svájc, Németo.). Meglepne, ha nem. Láttam, mi van ott kint... Kihaltak a kisvárosok, falvak, hiába van meg a szuper LÁTSZAT a TÁRGYI környezetben, csak néha, egy-két egzotikus arc sétál, nagy ritkán egy-egy germán. Lélektelen területek, mindenki tart mindenkitől. Nem csodálom arrafelé... Attól függetlenül is, ha nem germán területen éltek. (Bár hogy migránsok mennyire települtek be kisebb germán településekre mostanában, azt nem tudom.)

A többiek válaszát nem olvastam, de megnyugtatlak: a kisgyerekek általában csak kb 4 éves kortól játszanak együtt. Ráadásul nincs min aggódnod amiatt sem, hogy a 4 év alatti kisgyermekek TÖBBSÉGÉNEK NINCS szüksége se a fejlődéséhez, sem érzelmileg, se semmilyen szempontból gyermektársaságra, de a szülei közelségére igen, főleg az anyjára. Pont ezért vagyok azon a szakmai véleményen, hogy gyermekközösségbe csak 4 éves kortól adjunk gyermeket, attól korábban viszont többbet árt a fejlődésüknek, mint használ!

Nem érdemes bedőlni az üzleties nyugati világnak.

Kivételt képez az az eset, ha a gyerek nagyon igényli, bár a kicsiknek csak kis része igényli 2-3 éves kortól, a többi csak kb 4 éves korától a gyermektársaságot, főleg szülő nélkül nehezen. Eleve életkori sajátosság 6-7 éves korig, h az anya, vagy apa közelsége az első számukra. Tehát még 6-7 évesen is!! 4 éves kor alatt mea többségüknek folyamatosan, nap mint nap igénye van a szülőjére. Néha esetleg megbízható nagyszülő - néha néha!

Az más kérdés, h amelyiknek testvére van, vagy más okból baba korától, vagy tipegú korűtól körül van véve más gyerekekkel, vagy megszokta azt, vagy nem. DE NEM javasolt egyedül hagyni gyerekközösségben, idegen felnőttel, 4 éves korig a legtöbbjüket. Még ha evvel a saját érdekeim ellen is beszélek, hiszen bíztak már rám totyogót is, 3 évest is - hiszen bár az igényt hibásnak tartom 4 éves kor alatt idegen felnőtt keze alá adni egy gyermeket, ám de a kényszert meg lehet érteni, ha a szülőnek munkába kell járnia.

Tehát ugyanazon ok képezi a további kivételt: ha a szülőnek muszáj munkába járnia akkor is, amíg nincs 4 éves a gyermeke. Ilyen a mai világ. Régen az anyák otthon voltak, háztartásbeliként, ami a természet rendje: együtt voltak kicsinyeikkel 4 éves koruk alatt is! (Ezen felül nem voltak kapkodásra kényszerülve, se rohanásra, mint manapság, hogy elkészülhessenek a házimunkával. Élhetőbb, normálisabb világ volt az, és a mind a gyermeknek, mind a szülőknek jobb volt így, legalábbis ezen szempontok önmagukban hasznosak és kellemesebbek.)

És még valami: ha már lokalitás, akkor, mint írtam, a pedagógia vonatkozásában számos átfedés van a nyugati országok többsége között, nem kevés lényeges ponton általam (és más szakember által) bírált tényezők. Kifejtettem párat tegnap itt.

"Nem érdemes bedőlni az üzleties nyugati világnak."