Mit lehet tenni mikor látom az utcán, h ordít, rángatja a gyerekét valaki?

na szerintem te az a fajta anyuk vagy,aki még bi is ül az autóba a gyerek mellé hátra és egy percre se hagyod nyugton szegényt.

tudod van az embernek rossz napja és én is szidtam le a gyerekemet már a városba,mikor autó elé kiszaladt,és hogy őszinte legyek,csak az tartott vissza attól,hogy ijedtembe oda is csapjak,hogy az utcán voltunk

"Én uúgy büntetném ez a szülőnek nem nevezhető embert is, veszélyeztetném az ő egészségét is, agy verjék azt is!"

látod, te is találtál okot az erőszakra! Méghozzá elég hamar! Az a szülő is édes kisbaba volt nemrég.

Amúgy meg nem tudhatod...vannak hisztis gyerekek...egy kis üvöltés nem a világ, pláne, ha a családban szokásos, hogy nagy hangon kommunikálnak, megszokja a gyerek.

Nem helyeslem, de még mindig jobb, mintha ráhagyná.Az a legrosszabb, ha nem csinál semmit.

Én attól őrülök meg: kisgyerek uszítja a kutyát, a kisleány előre fut, anyuka meg halkan ismételkgeti: Rolandka, hagyd abba. A gyerek rá se ránt, a kutya a kerítésnek ugrál, magán kívül, a kicsit majdel üti az autó, anyuka meg monoton mondogatja a rolandkát, meg se hallják.

Kisgyerek vadul rángatja az ajtót, mamája szépen halkan könyörög neki, hogy megcsinálták nem nyílik, a gyerek rugdos, kis híján betöri, mama selypeg.Hatástalanul. Azt a gyereket már csak egy tasli bírta volna helyrerázni, annyira elfajult a helyzet. De a hangját sem emelte fel mama. Gyerek teljes súlyával a kilincsen, a lába fenn a z új ajtón.

Mindenkit felháborít szerintem,de nem tudsz mit tenni!

Ha jót is akarsz a végén te jössz ki rosszul a dologból!

Sajnos fogadd el!

14:48-as vagyok

Nem tudom melyik a jobb hosszútávon,az a gyerek aki tiszteli a szülőt,mert az szigorúbb vele, vagy az akire szarik,mert úgyis csak dumál

Én is megijedek,hogy túl lazán fogom őket és néha bizony oda kéne inkább csapni,mint a számat jártatni,de nem visz rá a lélek, és nem tudom mi volna a jó,igyekszem mindig megtalálni(lehet néha nem eléggé)a köztes utat.

Kiváncsi leszek, milyen ember válik a gyerekeimből.

De az biztos, hogy megfélemliteni semmiképpen nem szabad :-(

Én is nagyon sajnálom amikor ilyet látok!

Én is mindig szép szóval próbálkozok egyszer kétszer csaptam a fenekére pl mikor lepisilte a játszótársát!

De akkorát soha nem tudnék ütni hogy fájjon Neki!!!

Nem tudhatod, mi a konkrét oka az ilyen esetnek!

Amikor a 2 éves fiam többszöri (türelmes és nyugodt, direkt neki szóló) figyelmeztetés ellenére, csak azért is kirohant a boltból az utcára, a nyílt forgalomba, amíg 10 másodpercre elengedtem a kezét, mert fizettem, és ezután még egy hatalmas, magát földhözvágós hisztibe kezdett, akkor bizony én is kiabáltam rá és a kezénél fogva rángattam el az autóig. Ha pár másodperccel tovább rohan, simán elüthette volna az autó. Aki ezt nem érti meg, az ne is haragudj, de elég szűk látókörű! Te mit csinálnál ilyenkor??? Talán kedvesen, csendesen, türelmesen magyaráznád huszadjára is, hogy "nem szabad"? Hidd el, nem jó dolog úgy ítélkezni valamiről, hogy nem látsz a dolgok mögé.