Egyre kevesebb türelmem van a gyerekhez. Már sajnálom ha bölcsiből hazahozom. Mit lehet tenni ez ellen? (20. hó)
azt vettem észre magamon, ha vele vagyok, nincs kedvem vele játszani, folyamatos fáradtságérzésem van, örülök, ha ellátom és gyakran sírba visz, hogy szétrombolja, fel is robbantaná a házat, ha rajta múlna és folyamatosan szajkózni kell, hogy pl autózz inkább mert amazt nem szabad, v játsz mást stb néha 100%-ig olyan, mintha direkt csinálná! közvetlenül akkor, hogy rászólok, elveszem a kezét, üvöltök...és nyúl vissza és ott tartja a kezét, közben ordít vissza..ha lement a dráma, visszamegy megint megcsinálni.
komolyan lassan nem i értem miért sír ha viszem bölcsibe, mikor ott százszor boldogabb.
elkeserít, hogy így alakult, miközben én a boldogságát akartam mindig is.
szóval az egész napunk jóformán veszekedésből áll.
ez ellen mi a teendő?
Ha te ordítasz, persze, hogy ő is ordít, te adod a mintát neki.
Mitől vagy ennyire kifáradva? Ott kéne elsődlegesen kezelni a dolgot.
Amiket csinál, az pedig korral jár. Ő még nem tudja kontrollálni magát, se az érzelmeit, ennyi idősen nem is elvárható. Míg egy felnőttől igen.
Gondolom a munkahelyeden képes vagy kontroll alatt tartani az érzelmeidet és nem üvöltesz a főnököddel, ha valami nem tetszik - ha ott megy, akkor a gyerekkel is ugyanígy menni fog.
írtam, hogy "rászólok, elveszem a kezét, üvöltök"
szóval ha rászólok, azt nem érti
ha elveszem a kezét, nem érti
és mivel nem arról van szó, hogy a falat festi össze, hanem veszélye dologról, így a köv. verzió már az üvöltés. azt sem érti.
VAGY érti és DIREKT csinálja...
nagyon köszönöm, sokat jelentenek a válaszok!
ma szándékosan erőnek erejével ügyelni fogok magamra és majd olvasok is a 2 éves korról, meg próbálok hamarabb aludni menni.
jelenleg sajnálom a gyermekemet, saját magamtól féltem őt. borzasztó érzés.
és épp új munkahelyre várom a visszajelzést lehet ez is betesz, nagyon szeretném, a bizonytalanság felőröl.(sokkal jobban fizet mint a mostani)
Segíteni sajnos nem tudok, de talán segít a tudat, hogy nem vagy egyedül ezzel a problémával.
Én is így érzek és szerintem még sok más anyuka, csak néhányan nem merik bevallani még itt, anonim oldalon sem.
Sose voltam "ősanya" típus, nagyon szeretem a lányom, de örülök amikor óvodában van, mert tudom, ott legalább sokat játszik, foglalkoznak vele, senki nem ordibál rá, míg ha én vagyok vele, nincs türelmem a nyavalygásaihoz, hisztijeihez, rengetegszer üvöltök vele és szinte felüdülés, ha dolgoznom kell menni :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!