Hogyan kezeljük ezt a helyzetet a lányunkkal?

Szájrapuszi csak köztünk, szülők között szokás. A gyereknek az arcát, homlokát, feje búbját szoktuk puszilgatni (vagy a hátát, talpát, játék közben, vagy csiklandozásnál az oldalát).

Másfél éves, újabban az a mániája, hogy megfogja az arcunkat, két kézzel simogatja, amikor kellően elolvadtunk (és lankadt a figyelmünk), akkor ad egy gyors szájrapuszit.

A gond az, hogy ezt a kedves gesztust nem akarjuk ledorongolással, szidással lereagálni. Viszont ha az arcunkat tartjuk oda, gyors mozdulattal elfordítja a fejünket és megint csak a szánkra kapjuk a puszit.

De olyat is megcsinált, hogy a bölcsődei gondozónőjének a szájára tette a tenyerét (puszidobálás), majd gyorsan át az apjáéra. Az apja kicsit kényszeredetten mosolyogva mesélte, hogy áttételesen smárolt az ötvenes gondozónővel a gyerek jóvoltából...

Mi a helyes hozzáállás ilyenkor? Leszidni nem szeretném, hiszen alapvetően nem tesz rosszat, de valahogyan rá kéne vezetni, hogy inkább az arcunkra adjon puszit. Ha puszit kérünk, akkor is az arcunkat tartjuk oda és böködünk rá, hogy ide kérjük. Egy ideje előtte a férjemmel is hanyagoljuk a szájrapuszit, látványosan egymás arcára adunk puszit üdvözlés gyanánt.