20 hós gyerekem még nem hajt végre utasitásokat és nem válaszol (akkor fejbólintással) hogy érti amit mondunk neki, gond lehet vele?

18-as ismét. :)

Ha eltérő ütemben fejlődik a gyerek (magához képest is és másokhoz is), ez nem teljesen van így rendben.

Én már szétaggódtam volna magam, és vinném az orvoshoz, házihoz előbb, aztán ahova mondja oda tovább.

22-es vagyok. Nézd akkor a fiad önmagához képest, hogy mennyit fejlődött (milyen volt, miket tud már). Persze akarva-akaratlan mások gyerekeihez méri az ember a sajátját.

Nekem nagyon jó védőnőm van, tőle tudom, hogy mit kellene adott korban produkálnia a gyereknek. Az enyém sem "tud" még mindent, ami a nagy könyvben meg van írva. Ő pl. még a csőrös pohárból sem iszik rendesen. De nem offolok. Bocs.

Előző vagyok megint. :)

Minden nap? Nem is kell. Havonta nézd, mennyit fejlődött.

Ha ezeket mondja, csinálja, semmi baj nincs vele.

Enyém is ennyit mond mikor odaad vmit, hogy "te". Meg sok mindenre a szavak elejét mondja csak.

Ő kanállal eszik rendesen, az ivással bénázik. Na, látod, hogy nem egyformák.

Értelmileg még nem olyan fejlett, majd behozza a lemaradást.

Csak furcsa, hogy nem reagál arra, amit kérsz.

De cserébe biztos szépen jár, fut, motorozik vagy tud bármi mást...

"Kedves 11-es!olvastad a 18 as válaszát?hogy szerinte meg ez nincs rendben amire te azt irod hogy ne aggódjak?"

Most olvastam végig.

Én azt tudom neked mondani, kedves kérdező, hogy a szakemberek, akik azt mondták neked, LÁTVA IS a gyermeked, hogy nincs ok az aggodalomra, hogy igazuk van.

Én látatlanul, csupán csak a leírásodból tudok kiindulni, az alapaján semmi jele semmiféle bajnak.

Ha élőben is látnám a gyereked, nyilván többet tudnék mondani.

De gondold végig, hog élőben látta több féle szakember, és ugyanzt mondtam, mint én.

Persze mindannyian tévedhetünk, elméletileg. Csak hát javaslom, gondold ezt végig.

Azt is fontos megérteni, hogy ha nincs jele bajnak, hónapok múlva, vagy évek múlva mégis megállapítanak gondot, az

NEM azt jelenti, hogy korábban, amikor nem volt jele bajnak, tévedett volna a szakember!

Ugyanis bizonyos fajta lappangó problémák NEM láthatóak szakemberek által sem. Csak később!

Tehát a lényeg, hogy azok alapján, ami paramétereket megadtál róla,

azok ÖNMAGÁBAN VÉVE NEM utalanak fejlődési rendellenességre.

Én magam is szakember vagyok egyébként, ha ez megnyugtat.

De én NEM láttam élőben a gyereked! Ezt is vedd számításba a gondolataim kapcsán.

"Viszont értelmileg szerintem magához képest se fejlődik."

Amit írtál gyerekedről, az alapján semmi féle értelmi fejlődésben stagnálást sem, és elmaradást sem látok.

Sőt, gyakran a későbbiekben átlag feletti értelmi képességűnek mutatkozók egy részére jellemző, hogy kisgyermek korukban

nem igazán kommunikáltak még akkor, amikor a nagy átlag, hanem ehhez képest némileg időbeli csúszással.

Nem véletlen, hogy a fiúk, az átlagos fiúk is később kezdenek el beszélni a lányokhoz képest, átlagban.

(És ezt SEM diszkriminative mondom.)

De sokszor tényleg akikről később kiderül, hogy zsenik, az átlaghoz képest kicsit későbbi ütemezésben nyilvánult meg a kommunikációs KÉSZSÉGÜK.

(Persze, ugyanakkor akikről később fogyatékot állapítanak meg, azok meg még későbbb kezdtek fejlődni adott téren,

vagy nem fejlődtek tovább, stagnáltak, adott kéepsség vonatkozásában.)

Tisztázni szükséges további néhány fogalmat:

NEM azonos a képesség fogalmával a készség!

Sok olyan gyermek, akiről később kiderül, hogy átlag feletti az IQ-juk, sokuk kicsi gyerekként tényleg amiatt

csúsznak a kommunikáció fejlődésében, az átlaghoz képest, mert ők, hogy némi képzavarral éljek, "félszavakból is értik" a másikat és értetik meg magukat, pontosabban szólva ők elvannak a benső kis világukban (természetes introverzió), pont hogy a benső világuk elmélyültebb az átlagnál, jobban és hamarabb értik a dolgokat, és nincs hajlandóságuk, készségük olyan hamar fárasztani önamgukat a beszéddel, és reagálással, mint mások.

(Egyébként a kislányok nem véletlenül beszélnek hamarabb, átlagban. Gyakran a későbbiekben is szeretnek trécselni, akár felszínesebb dolgokról is.

A női ill férfi agyszerkezet -most átlagosakra értem kifejezetten- egymáshoz képest rendelkezik előnyökkel ill hátrányokkal, tehát egyenrangúak, összességében. A lányok BEfogadóbbak, ügyensebben utánoznak, és egyszerre sokfelé, szétszórtan, felszínesebben figyelnek, azonban általában kevésbé eredetiek; míg a fiúk viszont átlagban elmélyültebbek és specialisták inkább, egyénibb általában a kreativitásuk (KIFELÉ hatás), főleg idősebb gyerekkortól, tehát fókuszáltabb a figyelmük, gyakrabban figyelnek befelé, átlagban, még a kifele forduló fiúk is, mint a lányok, és kevésbé igénylik a csacsogást, a másikra figyelést, a beszédet. Ezt csak zárójelben. A kérdésed kapcsán semmi jelentősége, milyen nemű a gyereked, nem is rémlik, h említetted volna, de e kérdésnél szerencsre nem is fontos; máskor viszont, kérlek, jelezd a kérdéseid kiírásánál egyből minél potnosabban az életkort és a nemet is, légyszi. Köszi meértésed.)

Viszatérve a korábbi gondolatmenetemre:

Akikről később kiderül, h sok szempontból átlag felettiek, azokról tehát ott tartottam, hogy

nincs hajlandóságuk, készségük olyan hamar fárasztani önamgukat a beszéddel, és reagálással, mint mások.

Nyilván kétélű dolog ez:

úgy értem, sokszor a majdani zsenikre jellemző ez, de épp így a (leendő) fogyatékkal élőkre is.

Persze léteznek olyan fajta "másságok" is, melyekről a pszichológusok közül egyre többen vélik, hogy

NEM fogyaték, hanem másság csupán!

Ilyen pl az autizmus enyhe foka:

a magasan funkcionáló autisták, más néven Asperger szindrómások.

(Ld pl Albert Einstein, akiről utólag állapították meg.)

Ők szociális készégek terén bár alulteljesítenek kortársaikhoz képest, de ez betudható másságuknak: ők nem szívesen alacsonyodnak le, a töbségében egymást utánzó többség kommunikációs szintjére, mivel nekik van néhány, magasan ÁTLAG FELETTI képességük! Melyiknek épp mi.

Ennél fogva kevésbé vonzódnak a szociális együttlétekhez, mint az átlag, így megértetni maguakt se annyira fontos nekik másokkal gyerekkorban, se hoyg más értse őket - bár a sorozatos félreértésemk maitt aztán megfordul ez az igényülk felnőtt korukra, és vágynak a megértésre, megértetés sikerére.

Van aspie (aspergeres), aki matekból totál gyenge, diszkalkuliás, aki viszont zseni memóriával bír.

A másik aspie meg pocsék memóriával bír, de matek zseni. És sorolhatnám.

Bár rájuk SEM jellemző a megkésett beszédfejlődés, de az igen, mint gyerekedre, hogy az átlaghoz képset PICIT csúszik a hajlandóságuk és készségük a kommuniációra, kisgyermekkorban!

Ez persze nem garancia arra, h gyereked aspie... ilyen pici korban nem derül ez ki, legfeljebb a nagyon súlyos autizmus (Kenner szindróma) derülhetne ki, az meg kizárt, a jelen állás szerint a gyerekednél, a leírásodból eredően.

De ezek csak példák voltak!

NE agyalj semmi féle autizmuson, mert SEMMI konkrét jele nincs enenek se,

sem más bajnak!

A tendemnciákról írtam, enyhe időbeli csúszásokról.

JELENLEG SEMMI BAJA nincs a gyerekednek, a leírásod alapján.

Tudnod kell: már a magzatok is egész sok mindent ÉRTENEK az emberi beszédből!

De egészen más kérdés a besszédfejlődés, tehát hogy mikor és hogyan produkálja a gyermek!

És más kérdés a hajlandóság is a kommunikációra!

Aztán majd óvodás korban felmerül egy másik kérdés is:

HA a gyermek az átlag kommunikációját gyakorta félreérti, és a többség is hajlamos félreérteni őt,

az pl az egyik jele LEHET az Asperger szindrómának - ha már erről példálóztam.

DE MOST FELEJTSD EL a másságok (aspie), és a fogyatékok esetét!

Csak azért szaladtam előre az időben (ez is lehet, meg az is), hogy értsd az összefügések lehetőségeit.

És hogy értsd, miért nincs semmi baj a gyermekeded fejlődésével, a jelenlegi jelek szerint.

Tudod, ami kissé baj lehet, hogy anyukák egymást hajlamosak riogatni, avval, hogy pl

"Terikém / Gizikém, nekem gyanús, hogy baj van a te gyerekeddel",

mert a saját gyerekkükből indulnak ki!

És nem szakmai ismeretekből!

Teljesen jó szándékkal is mondhat egy anyuka a másiknak ilyet, puszta (sokszor alaptalan) aggodalomból.

De ott téved, hogy NEM lehet összehasonlítani a kisgyermekek fejlődését egymásal, mert eltérő az ütemezésük egymáshoz képest.

A laikusoknak hasznos volna az úgymond határidőket megjegyezniük, a részképességek fejlődése tekintetében.

(Ld főiskolai, egyetemi -vagy ott ajánlott, kötelezővé tett- szakkönyvek - a gyakorlat is igazolja.)

A szakember ha néha meg is említi, meghökkennek, hogy "jé, ilyen későn is elég, ha teljesíti a gyerek az adott képességszintet??

Nem túl kései ez? Én azért elvitetem a gyerekem megvizsgáltatni, ha a határidőhöz közel se produkál..."

Aztán elfelejtik sokszor, mit mond a szakember, és egymást riogatják tovább az akár jó szándékú anyukák...

Telejsen megértem az anyukákat, én magam is aggódásra hajalmos vagyok!

Csakhogy én már sokkal kevésbé aggódom, kevesebb esetben, mint évekkel ezelőtt!

Hogy miért? Mert azóta elvégeztem egy főiskolát.

NEM vagyok se fejlesztő pedagógus, se gy.pszichológus,

De azért konyítok a kisgyermek neveléshez.

Erre építem a meglátásaimat, és hozzájöttek a gyakorlati tapasztalataim is.

Tényleg elmondtam mindent, amit a kérdésedhez lehet.

Magad döntöd el, ezek után aggódsz-e,vagy nem.

A pici gyerekek anynira érzékenyek, hogy sokszor önbeteljesítő jóslatként átveszik sajnos a szülei aggodalmát.

Anyuka aggódik: "jaj, a gyerekem talán nem hall élesen?? Jaj! jaj!"

Erre pedig, ha hónapokig alaptalalnul aggódik az anya emiatt, a kisgyermek esélyesen egyszer csak engedelmeskedik az anyai aggodalomnak,

ÖSZTÖNÖSEN! NEM TUDATOSAN!

"hmm... anya azt akarja, h halljak rosszul. Rendben."

És a tudata megparancsolja a saját testének a testi elváltozást!

Elég gyakori eset. Eleve így működik a felnőtt is.

Minden testi és leki baj a lélekre, tudatra vezethető vissza, gyerekkorban is, felnőtt korban szintén.

A pici gyermek remek tükre a szülő tudataalttijának, részben a tudatának is.

Ösztönösen.

Tehát ha valamiben némileg baj van, akkor nem a gyermekeddel, hanem hogy túlaggódod a problémát.

De én megértem, hogy egy szülő aggódásra hajlamos, én is hajlamos vagyok rá.

Csak már tudom, mely eseteken nem kell aggódni. :)

Ha mégis baj derül majd ki, akkor is határozottan azt mondom, hogy 20 hósan kizárt, hogy a leírásod alapján a bajt előre lehetett volna tudni,

a leírásodból következtetve!!

Ezt nyomatékkal kijelentem.

De csakis az alapján, amiket írtál, kedves kérdező!

Mert nem láttam a gyermeked,

tehát nem vállalhatok felelősséget a soraimért!

Hiszen csak és kizárólag a leírásodra támaszkodhatunk.

Még annyi, hogy átlalános megközelítésű előadás egy magyar gy.pszichológus zsenitől, Vekerdy Tamástól, sok féle témában nagy haszonnal alkalmazható hozzáállási módokról beszél az alábbi videón, pontosabban öt részre darabolt a videó, íme az első része:

https://www.youtube.com/watch?v=NiMO7n1kKRk

(A többi rész szintén a youtuibe-on!)

Egyébként Vekerdy szokta emlegetni a viccet a megkésett beszédfejlődésű gyerekről, hogy miért nincs ok az aggodalomra egy ideig (persze a vicc túlzó, én írtam, mi a beszédfejlődési határidő, ezt Vekerdy is állítja, de a vicc persze csak túlzás, a túlaggódás görbe tükre), amúgy itt is megtalálod a poént, nem tudom, hányadik részben... Tanulságos vicc...

De a lényeg NEM ez, hanem hogy nagyon komoly dolgokról beszél, sok évtizedes gyakorlati tapasztalatait adja áta kisgyermeknevelésről a videóban, valamint kutatási eredményeit!

Mindezt hétköznapi, érethető stílusban!