A ti gyermekeiteknek is volt verekedős/lökdösődős időszaka?

Úgy tudom, a fiúk hajlamosabbak az agresszív megnyilvánulásokra a beszéd kialakulásának korai szakaszaiban. A lányok általában jobban kommunikálnak, hamarabb és többet beszélnek, míg a fiúknál sokszor a cselekvés (agresszivitás, ütés, rúgás) a domináns mielőtt megfelelően ki tudnák fejezni magukat

Mindenképp mondani kellene neki, hogy ez másnak fáj, nem szép dolog. Ha rájön, hogy rossz amit tesz, akkor abbahagyja idővel.

Amíg nem tudja máshogy kifejezni a belső feszültséget, sokszor így csapódik le. A felnőtteknél már beépülnek pszichés fékek, hogy mit lehet és mit nem. (Komolyan, tegye fel a kezét, aki fejben még nem bántalmazott valakit, aki felhúzta? De mégsem tette meg a bizonyos fék miatt, csak fantáziált róla.)

A gyerekek még "nagyban" éreznek és csinálnak mindent. Idővel és neveléssel ez a helyére kerül.

Amit mindenképpen javasolnék: tudatosítsátok benne az érzelmeit, hogy verbálisan tudja kivezetni az agressziót/frusztrációt.

Ha mérges/dühös/csalódott/boldog, azt mondjátok el neki, hogy ő is nevén tudja nevezni. Ha már el tudja mondani, hogy mit érez, akkor könnyebb alternatív feszültséglevezetést is találni. Ez nem jelenti azt, hogy helyeselni kell, de a "látom, hogy most mérges vagy, mert a húgod piszkál, de nem szabad akkor sem bántani. Tessék, itt egy párna, ezt szabad ütni." már elfogadható reakció.

A lányom még kisebb, de neki volt egy pofozkodós időszaka. Ahogy láttam, ő a poén kedvéért csinálta. Eleinte mi toltuk el, mert vicces volt, ahogy a 10 kg-os kislány pofozza az apját - értelemszerűen nem tudott fájdalmat okozni. Aztán bölcsődében is levert egyet egy gyereknek. Neki már fájt.

Akkor kapcsoltunk hogy hülyék vagyunk, ezt nem szabad engedni.

Így a pofonnál csúnyán néztünk rá és mondtuk, hogy ezt nem szabad, a játékot félbehagytuk 10-20 mp-re és őt is letettük a földre (ha éppen az apjával játszott például). Utána visszahívtuk, megfogtuk a kezét és mondtuk neki, hogy íííígy, simi-simi és közben simogattuk a kezével az apja arcát. Pár nap alatt rögzült, csak az kellett hozzá, hogy a "nem szabad" és a mérges nézés következetesen megjelenjen.

Zsenge kora ellenére még a kutyákkal is finoman bánik, pedig egyszer a szüleim kutyája is kapott tőle. (Szerencsére beszari zsebkutya, így nem támadott vissza.)

Már a farkát se húzza, hanem tudja, hogy simogatni kell. Más kutyákkal is így viselkedik - ez főleg a saját biztonsága miatt fontos, mert más kutya visszaharaphat esetleg.