Haragot érzek a gyerekem iránt. Mi a baj velem?

Figyelj, ez teljesen logikus és érthető.

Mit lát? Anya babázik, és ő is szeretne.

Hagyd, hadd öltöztesse, abajgassa. Fél évesen már elég strammok a babák.

Engedd, had vigye, viszont legyél mellette, ugrásra készen, vagy matracon (ne adj' Isten leejti, ne nyekkenjen akkorát szegény tesó - az én kezemből is fordult már ki baba)

Az összebújást pedig beszéld meg vele: hasára, mellkasára,fejére NEM fekszünk, a lábához, kezéhez lehet, de nem RÁ.

Ha magára húzza, nem probléma, csak azt is puha, lapos felületen, mert ha megunja és magáról megfeledkezve "lelöki", ne essen baja.

Ne haragudj senkire, megfelelő óvintézkedések és folyamatos "utasítások" (inkább magyarázat) mellett hagyd nyugodtan :)

És örülj, hogy szeretné csinálni, nem üvöltve követelőzik, hogy "csak ő" - amúgy, ha tiltod tőle a babát, frusztrált vagy emiatt, akkor simán kiválthatsz belőle egy szép féltékenykedést.