Mennétek ugy dolgozni két kisgyerek mellet (4 és 6 évesek), hogy anyagilag nem kellene menni, mert a párotok keres annyit, hogy megvan igyis mindenetek?

Nekem szükségem lenne a munkára, hogy felnőttek között legyek, szellemi munkát végezzek és ne csak a gyerekek és házimunka tegye ki az életemet. Tehát ha megtehetném is dolgoznék valamit. Valószínű megpróbálnék más munkát keresni, ahol ennél rugalmasabbak. Valószínű nem találnál egyik napról a másikra, de ha ez anyagilag nem jelent gondot, akkor nem is baj, ha kell idő az új munkához.

Meg szabad kérdezni, hogy mennyi az a kis pénz? Ha pl. a minimálbér arányos része lenne, amit a férjem három nap munkával megkeresne, akkor nem nagyon gondolkodnék. Persze, munka és felnőttársaság kell, de lehet hogy lenne később más is, jobb feltételekkel.

Nekem egy 6 éves gyerekem van, szóval több mint 6 éve nem dolgozom. A férjem nagyon nagyon sokat keres. Én is jól kerestem előtte, de még az is alamizsna volt a ferjemehez képest. Bar sokszor tuloraznom is kellett, és eléggé keményen kellett dolgozni. Szabadság előre fel evvel egyeztetve, gyerek betegség miatt tuti nem engedtek volna el. Ezért is gondoltuk, hogy jobb ha itthon maradok a gyerek miatt. Az első években nagyon élveztem, mert imádok főzni, a konyhában kreativkodni, fenntartani a lakást, amire ott az egész napom, nem kell beosztanom az időt. Tetszett hogy akkor mehetek vásárolgatni, amikor akarok. De az utóbbi 1-2 évben úgy érzem unom magam ebben a szerepben. A főzést amit eddig anbyira szerettem, mar csak kötelességből teszem, soha nem kreatívkodok, eltűnt belőlem a buzgalom. Valahogy mindig azt érzem, hogy el kell mennem otthonról, mert mar nem bírom. Egy heten 2-3-szor elmegyek vásárolni, kitalálok vmi indokot, hogy ezt-azt venni kell, csak hogy legyen vmi más dolgom is. De mar ezt is nagyon unom. Úgy érzem hiányzik az életemből, hogy eljárnak dolgozni, egy közösségbe legyek. Elég sokat utazunk, ha a férjemnek mennie kell, mindig megyünk vele a gyerekkel, sokszor külföldre is. Eddig ezt megtehettuk, mert ovis, de iskolába mar nem kérhetem el olyan sűrűn. Eddig ezért sem gondolkoztam munkahelyen, mert fajt volna a szívem, ha mondjuk a férjem elutazik vmi jo helyre és én nem mehetek a munkahely miatt. De jövőre ha kezdődik a suli, akkor mar nem lesz erre lehetőség. Akkor azt hiszem mindenképp kezdeni kell magammal valamit, mert akármennyire jó volt az elején, még pár év itthon es begolyozok.

Én nem mennék, nem igénylem sem a társaságot, sem a munkahelyi sikereket, csak kötöttségnek és stressznek élném meg. Persze kell hozzá hogy sziklaszilárd legyen a házasságotok, mert ha esetleg később válás lesz, akkor még eggyel több dolog miatt lenne szívás.