Most öszintén, anyukák 1-2 éves gyerekkel, ti élvezitek egy örökké futkorászó kisgyerekkel, aki még nem beszél, és nem igazán lehet szabályozni, ha elmentek nyaralni?

Ettől még nem hiperaktív, csak nincs minden ekkora gyereknek önkontrollja ahhoz, hogy unalmas helyzeteket elviseljen.

A kérdésre válaszolva: én alkut szoktam kötni. Ha ezt meg ezt megszed/megiszod, akkor lesz valami (amit akar, szeret, stb.) Egy bizonyos korban már beválik. Minél kisebb falatokban kapja a kaját, annál tovább ül. Felváltva is ettünk a férjemmel. Szóval ezek a részek tényleg fárasztóak, de koncentrálj a jóra, mert másképp nem megy. :)

Nálunk kis korkülönbség van, (2 és 3 évesek). Idén tavasszal voltunk férjemmel egy két éjszakás kiruccanáson, amit hivatalos dologgal kötöttünk össze, anyukám vállalta addig a piciket.

Tavaly még elmentünk a gyerekekkel két éjszakás wellnessbe többször is, de nagyon kimerültünk. Egyáltalán nem élveztük. Idén nyáron megbeszéltük férjemmel, hogy a szabadsága alatt itthonról "megyünk" nyaralni. Minden nap (főleg hogy a kánikulát elkerüljük) már 8-fél9-kor útnak indultunk és olyan dolgokat vittünk véghez amit a gyerekek szeretnek - állatkert, játszótér, vonatozás (célpont játszótér), fürdőzés-strand, játszóház, nagyszülők, erdős kirándulás....ilyesmi. A három hét ilyesfajta nyaralás közel nem került annyiba mint egy két éjszakás szálloda és mindenki élvezte. Saját helyen evett, aludt, saját ritmusába. Nem volt hiszti és mi is nyugodtak voltunk.

Rettentően hiányzik már egy kis nyugodt kikapcsolódás, de ez egyenlőre órákban mérhető és fizetett segítséggel sajnos.

Nekünk mindkét fiúnk örökmozgó, tudom miről beszélsz és nem könnyű így idegen helyen ellazulni, élvezni az együtt töltött időt....