Ezt a "testvérféltékenységet" érdemes/kell kezelni, vagy ne foglalkozzunk vele?
Egyke a lányom, nem is tervezünk több gyereket. Szüleim gyakran látogatják, olyankor hozzák a kutyájukat is (szobacirkáló).
Ma anyámhoz odament a kutya, ő pedig pár percig szeretgette. A lányom felpattant, félrelökte a kutyát és odafurakodott a helyére, hogy őt ölelgesse.
A kérdés nem a kutya lelkivilága miatt merült fel bennem, hanem azért, mert nem tartom jónak, hogy bármilyen élőlényt félrelök, mert ő szeretne a középpontban lenni helyette. Az ilyen esetekkel foglalkozzunk, vagy nem valószínű, hogy más szituációban kijönne ez a viselkedés?
15 hónapos egyébként.
Nem kell ennek túl nagy feneket keríteni. MÉg túl kicsi ahhoz, hogy megértsen ilyen horderejű dolgokat hogy féltékenység. Neki még az a természetes hogy ő van a középpontban, ösztönből cselekszik, nem azért mert valami helyes vagy helytelen, ő azt még nem tudja.
Persze el lehet mondani neki hogy nem szép dolog félrelökni a kutyát (vagy bárki mást) de még kicsi ehhez, később megérti majd az ilyen dolgokat.
"Ja és hidd el, tökéletesen meg tudja különböztetni az embert a kutyától :)"
Igen, én fogalmaztam rosszul. Inkább az érzelmi hozzáállásra gondoltam. Bár látja, hogy a kutya máshogy néz ki, mint egy ember, ugyanolyan fontosságú "családtagnak" tekintheti, mint a többi, emberrokont.
(Egyébként emberre mutogat, hogy "baba", míg a kutyákra és egyéb állatokra "vauvau", tehát emiatt gondolom, hogy az ember-állat kategória nagy vonalakban már megvan neki.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!