Mikor jöjjön a kistesó? 3 v 4 évesen jobb?

Mindenképpen 3 év után érdemes, mert 3 éves korára éri el a gyerek a pszichológia felnőtt kort, amikor már felfogja, és elfogadja a környezetét, és nem fognak nála idősebb korára pszichológiai betegségek kialakulni azért, mert épp a fiatalabb testvérének megengedtetek valamit, amit neki nem, vagy csak szimplán valami rosszul esett neki.

3 éves kora után ezt már jobban le tudja kezelni a gyerek, de akkor is még oda kell figyelni legalább 6 éves koráig, hogy viszonylag mindkét gyerekkel egyformán bánjatok.

Szerintem meg egyén függő.

Én speciel mindkét gyerekemnek ki akarom, akartam élvezni az első 3 évét. Úgy,hogy csak rá tudjak figyelni. 3 éves múlt a fiam, úton a kistesó. Nekem ez most így jó! Elég sok mindenben önálló, mire meglesz a tesó októberben, addigra még több mindenben az lesz. Így lehet,hogy mondjuk egy elindulás alatt nem izzadok ki két liter vizet, és nem fog másfél órán át tartani.

Szeptemberben megy oviba, reményeim szerint mire megérkezik az öcsi, addigra oda is beszokik.

Első válaszoló vagyok

Utolsóval értek egyet. Én pl. nem láttam értelmét annak, hogy idegbeteg legyek az első 1-2 évben, a fiammal is van elég probléma, nem egy "átlag nyugis" gyerek. Persze vannak olyan gyerekek, akik tök nyugisak, hamar átalusszák az éjszakát, ne adj Isten még segítség is van. Ilyen helyzetben mi is bevállaltuk volna hamarabb :) De nálunk ebből egyik sem adatott meg.

Nálunk sokkal kisebb a korkülönbség, nem teljes 2 év. A kisfiam 25 hónapos, a kislányom 3 hónapos. Én a kisebb korkülönbségre szavazok, a kislányunk is tervezett baba. A terhesség problémamentes volt, sőt! Könnyebben viseltem, mint az elsőt. Emelgettem a kisfiam, hatalmas pocakkal másztam a mászóvárban a játszóházban, csúszdáztam, a nyakamba ültettem a 12 kilós kisfiam, táncoltam Vele...egyszerűen éreztem, hogy nem lehet baj! A kislányom nem is akart kijönni, 1 héttel túlhordtam, mindkettőnk makkegészséges volt.

Az első 3 hét volt számomra a legnehezebb. Meg kellett tanulnom kezelni a helyzeteket: amikor mindkét gyermek egyszerre akar valamit és mindketten sírással adják tudtomra, vagy amikor félórán keresztül folyamatosan pelenkáztam, mert valamelyik folyton bekakilt. Azóta eltelt 3 hónap: a kisfiamnál nagyon meglódult a beszédfejlődés, már kétszavas mondatoknál jár /hihetetlen/, egyik napról a másikra szobatiszta lett nappalra, a kislányom rengeteget eljátszik-elszöszmötöl, de ha sírni kezd, a kisfiam az első, aki a járókához ugrik, és az orra alá nyom egy csörgőt. A kisfiamnak sikerült először megnevettetnie a kislányomat. Szívszorító pillanat volt! Imádják egymást. Szerintem nem kell a nagyobb 3 éves koráig várni, jöjjön, amikor jönni akar! Egyébként is a szülők intelligenciáján múlik az egész. Mi rengeteget foglalkoztunk a kisfiunkkal, amikor vártuk a hugit, kialakítottuk benne a 'nagy és okos báty' tudatot, ami nagyon fontos. Ja, és én erőmön felül foglalkozom a pici születése óta is a nagyobbal. Szerintem soha nem érezte magát egyedül, elhagyatottan az elmúlt 3 hónapban. Elhatározás kérdése. Én azt mondtam magamnak, hogy képes leszek kihordani a másodim terhességet minimális pihenés mellett / egy 2 éves mellett nem nagyon lehet pihenni/, és képes leszek kezelni a húzós helyzeteket két pici mellett /van, amikor elszakad a cérna, de a gyerekek többnyire nem veszik észre, a kisfiam születése utáni első pillanattól trenírozom magam a türelemre/.

És én direkt örülök, hogy nem megy még oviba a fiam. A kislányom életének első évét jelentősen meg fogja határozni a bátyus jelenléte. És ez csodás. Tényleg együtt nőnek fel, összenőnek. Szval én /ha mondhatok ilyet/ a mihamarabbi teherbeesést javaslom!:-)

#2 vagyok: érdemes mindenképp a pszichológiai oldaláról megközelíteni, mert a kutatások azok, amik jobban tudják mi a jó, mint egy hétköznapi ember, vagy egy szimpla megérzés.

Ajánlom figyelmedbe az Intimitáskerülés c. könyvet, abban tökéletesen le van írva, hogy a gyerekkel adott korában hogy kell viselkedni, mire kell odafigyelni. Ha 3 év alatt szülsz kis tesót, és a gyerek ebből valami negatív dolgot beszed, konkrétan BÁRMI lehet, egy félreértés is, az később akár komoly pszichológiai problémát is okozhat nála, amit persze nem fogsz tudni miért alakult ki, és ő se fogja tudni, mert nem fog emlékezni rá, és lehet nem is volt olyan jelentős, hogy emlékezzen rá, de akkor, még mielőtt kifejlődött volna a pszichológiai felnőtt, ez neki komoly dolog volt.

Szóval én biztosan megvárnám azt a legalább 3 évet a biztonság kedvéért.