Ti mit tennétek ebben az esetben? Beadjam bölcsibe, vagy sem?

Júniusban lesz 1 éves a kisfiam. Szeptembertől mehetne bölcsibe. Sokszor olvastam itt ezzel kapcsolatos témát és most, hogy benne vagyok, nagyon elbizonytalanított a helyzet. Tudom, hogy más országokban sokkal kevesebb időt vannak otthon az anyukák a kicsikkel, és nem okoz senkinek semmiféle törést. Másrészről sír a szívem, hogy egy 15 hónapos apróságot "beledobok a mélyvízbe". Akinek van/volt gyereke, nyílván megérti ezt az érzést. Az alaphelyzet a következő: A kicsi után GYES-t kapok ( igen, egy rohadtul felelőtlen ember vagyok, mert gyereket szültem a "semmire"), mellette havonta 2 pénteken dolgozom a szomszéd országban, amivel kiegészítem a bevételemet (mégse érezzem már magamat annyira szar anyának). Apa dolgozik, 160 körül keres és mellette maszekol. Viszont...albérletben lakunk, "álmunkban" szeretnénk kistesót a kölöknek, és jó lenne saját lakás is. Az anyagi helyzetünkről most nem kérnék véleményt, inkább arra lennék kiváncsi, aki korán beadta a gyerekét bölcsibe, utólag mennyire bánta meg (vagy nem)? Mennyire érzed elveszettnek azt az időt, amit nem a gyerekkel töltöttél? Nem érzed úgy, hogy lemaradtál valamiről? Sokat számít az a plusz 1 év? A terveinket elkezdhetjük megvalósítani, mihelyst elmegyek dolgozni (lenne hova). De annyira nyomaszt a gondolat, hogy "el kell engednem" a gyereket. Válaszaitokat előre is köszönöm!