Ti mit tennétek ebben az esetben? Beadjam bölcsibe, vagy sem?

én bölcsiben dolgozom és megmondom őszintén, hogy a szívem szakad meg ezekért a kicsikért. nyilván a büdös anyagiak nagyon is számítanak, nincs mit tenni, de igen, azt biztosra mondhatom, hogy ezek a hetek-hónapok, amiket én töltök a ti gyerekeitekkel, azok pótolhatatlanok :(

én úgy látom a gyerekeken, hogy 20-24 hónapos korukra érnek meg a társaságra. ez alattiakkal mi vért izzadunk, anyukák meg véresre sírják a szemüket, esetleg ha tudsz várni még fél évet, akkor én mindenképpen javaslom.

de ha menni, akkor ez van, a kicsik azért könnyen alkalmazkodnak és hamar, 1-2 hónap után megszokják. viszont arra készülj, hogy az első egy év az betegségekben is húzós lesz, mindent elkapnak általában, így 1 hét böli-2hét otthon...

én úgy hallottam jobb hamarabb mint később, minél kisebbek annál könnyebben alkalmazkodnak

(én 16 hósan adom be:()

a lepontoóknak:

"A beszoktatásban nagy szerepe van a gondozónőknek, óvónéniknek is, a kicsi akkor fogja jól érezni magát, ha a bölcsiben/oviban is kötődhet valakihez, ezért ne lepődjünk meg, ha előbb-utóbb „beleszeret” valamelyik óvónénibe, vagy nem akar hazamenni délután. Minél kisebb életkorban kerül a kicsi közösségbe, annál erősebb lehet ez a jelenség."

remélem elég, nincs kedvem google-n bogarászni

Úgy érzem túl sokat agyalsz,nem kell szar anyának érezned magad.

A gondozó nő véleménye megdöbbent,mert én pont ellentétes véleményeket hallok,hogy a gyerekek jobban alkalmazkodnak.A gondozónak persze,hogy könnyebb a dolga egy két évessel aki már általában beszél,kezd szobatiszta lenni,próbál öltözködni,jár...egy egy éves meg nyilván sokkal több odafigyelést igényel.

A lányom 2 évesen ment bölcsibe,de nem látom hátrányát ha előbb megy a gyerek.Annyiban persze igen,hogy nem te vagy vele,de mint te is írtad,csak ebben az országban divat 3 évig otthon ülni,máshol nem.És nem hiszem,hogy a mi országunk gyerekei boldogabbak,mert nem ettől függ.

Ekkora bevétellel biztosan nem adnám be ilyen piciként a gyerekem.

Mi 120 ezerből élünk hárman albérletben, mégsem volt szívem bölcsődébe adni a lányom.

Ősztől ovis lesz, akkor majd keresek állást, jó lett volna persze, ha nekem is lett volna nagyobb bevételem, nem csak a gyes, de hálás vagyok azért, hogy 2,5 évig velem volt a lányom, ez számára nagyon fontos.

most ovastam sokminden függ attó hogyan érzi anyuka

pl a gyereket le tudja e kötni, vagy az mindent csinálni akarna már, vagy semmi nem jó, akkor már érett a közösségre

vagy pl ha elvan vendégségben itt ott, nem anya után sír, hogy vegye fel, az is érettséget jelenthet

nagyban lehet segíteni beszoktatás előtti időkben rendszeresen közösségbe járni vele ahol gyerekek vannak

"A gondozónak persze,hogy könnyebb a dolga egy két évessel aki már általában beszél,kezd szobatiszta lenni,próbál öltözködni,jár...egy egy éves meg nyilván sokkal több odafigyelést igényel."

mondjuk ez pont nem igaz :) szerinted mikor leveszem egy 2 évesről a pelenkát, mennyi odafigyelést igényel? :)

nem azért írtam, hanem mert tényleg ezt látom! hosszútávon nekem jobb ha minél előbb kerülnek hozzám a kicsik, összeszokunk, ahogy alakul a kis személyisége úgy tanulom meg én is hogyan kell vele úgy bánnom, hogy jól is érezze magát de szót is fogadjon.

de ami tény, hogy 2-2,5 évesek mennek játszani a többiekkel vagy csak egyedül. az 1 éves meg rajtam lóg ami azért van mert hiányzik neki az anyukája! és igen, nekem rengeteg gyönyörű pillanatot szerez(nek), de az anyukájuk meg lemarad ezekről amiért mint írtam, a szívem szakad meg!

Én azok táborát népesítem, akik szerint a gyermek első 2-3 évében a szülőnek kell mellette lennie, ezek az első évek megismételhetetlenek, soha nem lesz egy gyermeknek annyira szüksége a szüleire, mint ebben az időszakban. És ez csodálatos!

2 éves a kisfiam, sokat járunk közösségbe, van egy hugija, Ő is jön velünk természetesen, mi nagyon jól érezzük így magunkat. Látom a kisfiamon, hogy Neki így teljes az élete. Biztosan szeretni fogja majd az ovit, de ha.megtehetem, hogy itthon maradjak Vele, akkor miért ne?! Más országok pedig ebből a szempontból nem érdekelnek. Mi itt élünk, örülök a lehetőségnek, hogy részese lehetek a gyermekeim első pár nagyon fontos évének.