Most tényleg rossz szülők lennénk?

A férjemmel le lettünk szólva, hogy mi milyen rossz szülők vagyunk, mert nem napi 24 órában foglalkozunk a gyerekeinkkel. Kettő van, 5 és 8 évesek. A férjem otthon dolgozik, én pedig délutánra általában hazaérek, tehát legkésőbb 4-kor már együtt van az egész család. Olyankor egy kicsit együtt van mindenki, játszunk, aztán vacsora és a gyerekeknek alvás, vagy ha még nem annyi az idő, egyedül kell, hogy lefoglalják magukat, mert a férjemmel nekünk is szükségünk van egy kis nyugalomra, szabadidőre. Ezt elmagyaráztuk a gyerekeknek is, legalábbis megpróbáltuk, aztán vagy megértik vagy nem. Nekünk is kell időt szakítanunk saját magunkra, nem mindig csak körülöttük forog a világ. Egyébként megpróbálunk mindent elmagyarázni nekik, nem csak azt mondani, hogy ez most így lesz és kész. Meg is indokoljuk, miért van így. Hétvégén mindenki otthon van, sokszor megyünk kirándulni vagy csinálunk más közös családi programot, de a gyerekek kb. minden második hétvégét a nagyszülőknél töltenek, illetve párszor hét közben is egy-egy napot vagy ha szünet van nekik, mert szeretnénk a férjemmel kettesben lenni, néha elmenni mondjuk egy wellness hétvégére. Szerintem ebben nincs semmi rossz, a gyerekek úgyis mindketten imádnak a mamáknál lenni. Viszont mi úgy le lettünk szólva emiatt, hogy ennyire "nem törődünk a gyerekeinkkel, csak magunkkal". Pedig szerintem ez teljesen normális. Vagy akkor most én látom rosszul a dolgokat? Nektek mi a véleményetek?