Anyák napja? Ti elmennétek így?
Nagycsoportos lányom mindig sírós, érzékeny gyerek volt, nem szívesen szerepel. Eddig kis és középső csoporban is elsírta magát, tavaly be sem állt és végig zokogta az egészet. Nem bírja a szomorú dalokat , verseket, látom, hogy érzelmileg teljesen megviseli, meg sztem szégyenli is magát, annyi ember előtt sírni.
Ezek tudatában Ti elmennétek egyáltalán a gyerekkel, vagy hagyjuk ki az ünnepséget? Szinte biztos vagyok benne, hogy ha el is megyünk, nem fog beállni, és az ölemben végig sírja majd az egészet.
Ti mit tennétek?
válasza:Abba belegondoltál, hogy jövőre iskolába megy? Ott hogy fog szerepelni? Igen, elvinném, mert egy év alatt érhetett annyit, hogy ki merjen állni. Megérzi szegény kislány, hogy nem bízol benne. Inkább az önbizalmát kéne erősíteni, nem ünnepségeket kihagyni. Ezt te sem gondolod komolyan, hogy nem bírja a szomorú dalokat, ugye? Mert ez a nap vicce lenne!
egy pedagógus
válasza: válasza: válasza:Nekem volt olyan osztálytársam, aki általános 8. osztályban is, ha felszólították, elbőgte magát. Soha nem kellett felelnie, hangosan olvasnia, úgy egyáltalán megszólalni.
Szóval én edzeném inkább a gyereket. Színjátszókörbe is vinném, vagy énekkarba.
válasza:Az óvónővel beszéld meg, hogy nem legyen külön szerepe, csak együtt a többiekkel. Egyébként meg nem szomorú - vagy az 'Ó Mammy blue' lesz? :D
válasza:Nem hiszem, hogy vic lenne. A gyerekek nagyon különbözőek, van, aki képes elsírni magát egy szmorú daltól, ettő még ő lelelkileg teljesen oké. Én is meg tudok hatódni simán egy Halász Judit nótától is, ez van.
Ettől függetlenül azzal a részével (tartlmileg, nem stílusában) egyetértek, hogy az isiben sajnos vagy nem sajos, de elkerülhetetlen lesz a szereplés. Sokat beszélgetnék a kislánnyal az ünnepségről, hogy csak terád figyeljen, ne törődjön a bámuló idegen arcokkal. Azt is mondanám neki, hogy akik ott vannak, mindenki a saját gyerekére kíváncsi, mindenki valakinek a szülője, nagyszülője, és senki sem azért jött, hogy másokat kritizáljon vagy hibát keressen az előadásban. Mindenki szeretettel jön oda, ahogy te is, az ő anyukája, és nem kell félni senkitől.
Na, akkor köszönöm a sok pozitív hozzászólást mindenki részéről, főleg az első pedagógustól, bár én is az vagyok.
Soha senki nem sugallt felé bizalmatlanságot, soha nem bizattam arra hogy ne szerepeljen, ő pici kora óta egy filmen mesén, amiben lassú zene megy elsírta, sírja magát, akinek nincs érzékeny gyermeke, nyilván nem tudja. Egyéb vidám rendezvényeken egyébként részt vesz.
Pontosan az érzékenysége miatt nem kezjük a slulit, egy évet késünk.
Igen, ovipszichológushoz is járunk, meg csak néhány alkalommal voltunk, kikértem az ő véleményét is, nagyon jó szakember, és pontosan ő javasolta, hogy nem szabad erőltetni, ha annyira sír, és frusztrálja a helyzet, mert csak a szorongás fog benne nőni. Allítólag itt nálunk divat csak ez a szerepelj fiam, ha tetszik, ha nem! mentalitás
Csak gondoltam megkerdezek itt más anyukákat, hátha járt már más is hasonló cipőben. Bár úgy tűnik túl sok megértésre nem számíthatok.
válasza:És bocsi kedves pedagógus (1.), de ez nagyon gáz:
"Ezt te sem gondolod komolyan, hogy nem bírja a szomorú dalokat, ugye? Mert ez a nap vicce lenne! "
Tanácsot kér az anyuka nem kiröhögést... Pont egy úgynevezett pedagógustól ez több mint csúnya. Remélem, a saját diákjaid / óvodásaid szüleivel, meg úgy általában a való életben nem ilyen stílusban szoktad nyomni.
válasza:Újra első vagyok! Ez így már mindjárt más. Akkor nem az önbizalmával van baj, lehet, hogy ő egy szuperérzékeny gyerek. Olvasd el ezt: [link]
Óvodapedagógus vagy?
Próbáljátok meg a Bach-virágterápiát, sokat segíthet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!