Mennyit játszol 5 éves gyerekeddel?

Dolgozom 4-ig.

Itthon egyedül eljátszik, legózik, kisautózik stb. Aztán 7 körül kimegyünk az udvarra, utcára biciklizni. Most tanult meg kétkerekűvel menni. Esténként néha eljön velem így futni.

Fürdés után kártyázunk, mesélek néhány mesét.

pont hétvégén gondolkoztam, hogy már vagy 2 hete nem is játszottam vele :( pedig télen minden este legalább 1 órát játszottunk együtt.

most nem igényli, a játszótéren a gyerekekkel játszik, később jövünk haza, akkor már egyből fürdés vacsi, utána még van egy fél óra fekvésig, akkor meg vagy mesét néz vagy egyedül legozik (hiába ülök le mellé, rám se bagózik).de fekvés után minden este fél órát olvasok neki, aztén még beszélgetünk kicsit.

te kérdező?

2. vagyok. a két véglet... enyém imád molyolni :) ha leülteted, hogy rajzoljon mondjuk?

én dolgozok, muszáj délután kicsit a háztartással is foglalkoznom, lehet ezért alakult így, nem tudom.

most a lego emberekkel van el, sapikat/hajakat tesz rá, meg a felsőket váltogatja, ergo átöltözteti őket. ja meg fegyvereket tesz a kezébe. kb 20 emberke van, kb 1 órát eljátszik ezzel az öltözéssel... de oviban mondták, hogy sok kisfiú angry birds figurákkal meg azokkal a kukás bigyókkal játszik el, esetleg...

na meg megcsinálhatod, hogy elpakolod a játékokat, és minden nap 3at veszel elő. nálunk régebben ez nagyon bejött, egy pszichológus ajánlotta ezt :)

Egyedülálló, dolgozó édesanya vagyok.

A hétköznapokon ami biztosan fix, az az esti mese, kb. fél óra.

Igyekszem vele sokat beszélgetni is, kitalálósat stb. játszani, ami pl. nincs helyhez kövte (autóban szoktunk mostanában "melyik a nagyobb"-at játszani vagy épp a számok érdeklik, találós kérdéseset stb.)

Ilyen jó időben megyünk biciklizni 8az enyém is most tanult meg kétkerekűzni- hétvégén azért jobban van idő ezt gyakorolni, messzire menni, de azért fővárosi viszonylatban biztonságos környékre, ami mégsem a picikkel teli játszótér, de nem a közutak stb.)

Hét közben belefér még egy-egy társasjáték vagy kártyajáték vagy memóriakártya, amíg pl. a vacsora fő vagy a mosás lejár- nem több, mint max. fél óra.

Nem tudom, hogy mások hogy állnak idővel, de 17-ig dolgozom. Még előbb el is szoktam jönni, de 1/2 18-nál előbb nem is érünk haza akkor sem, ha nem kell beugrani boltba vagy ajánlott levélért a postára stb.

Nálunk max. 1/2 9kor már alvás van- ennyi időbe nagyon sok tevékenységet kell besűríteni.

Jó időben egy bicikilzést vagy hetente 1-2* játszóterezést, ahol találkozhat az ovin kívüli barátaival, hetente 1-2* vásárlást, ügyintézést- bár ezeket igyekszem megoldani máskor, természetes valamennyi házimunka, egy vacsorát összedobni, egy mosást berakni, kiteregetni, másnapi holmikat előkészíteni, beszélgetni arról, hogy mi történt- szóval midez 3 órában.

Nem könnyű, de nem azok kesergek, hogy miért csak ennyi, hanem azon agyalok pl. az oviba rohanva, hogy hogyan lehetne jól megszervezni, tartalmasra kanyarítani a délutánt.

Egyébként annyiban szerencsém van, hogy pl. imád vonatsíneket építeni, közben beszélgetünk, néha hív, hogy nézzem meg a művet- de azért tudok közben pl. sütni egy húst vagy összevágni egy kis zöldséget, kiteregetni a teraszon.

...és ilyen időbeosztás mellett még jó szervezéssel is igenis szükségem van arra, hogy ő is "besegítsen"- már vannak kis feladatai, amikre büszke (pl. kipakolni a bevásárlásból, kiönteni a robot portartályát, megteríteni stb.)- apróságok, de ez is mind-mind időspórolás nekem, neki hasznos feladat és így ha belehúzunk összejön egy kis idő egy társasra vacsora előtt.

Nem tartom egyébként tragikusnak a helyzetünket, bár hétköznap tényleg jó lenne csak egy-egy órával több idő. Viszont normálisan élünk, jó körülmények között (ez az "eredménye" a sok munkának), tiszta környezetben- ezekért sajnos részemről az idő az áldozat.

Emlékszem gyerekként az én szüleim is sokat dolgoztak, hasonlóak lehettek a hétköznap estéink, mégsem a rohanásra emlékszem, hanem az esti mesére, mert az nálam is egy fix pontja volt a napomnak, illetve az oviból hazafelé vezető úton a beszélgetésekre. Ezt szeretném továbbvinni a gyermekem életében is.

Úgy érzem, hogy összességében sikerül.

Nagyon változó, leginkább a fiam igényeihez alkalmazkodik. Hétvégén például sokat voltunk kinn a kertben és hol együtt játszottunk, hol eltávolodtam kicsit és gyomláltam, kertészkedtem. Volt úgy, hogy félórákat homokvárat épített, illetve építőanyagot fuvarozott a játék teherautójával. Aztán a várárok építésbe már bevont, és az alagutat is együtt fúrtuk. Aztán megint egyedül molyolt, kitűzte a zászlót és ilyesmi.

Egy átlaghétköznap egy átlagos óra idő jut erre, amig anya főzi a vacsorát, addig én játszom a gyerekkel, ha igényli. Hétvégén általában több óra. Pláne ha valami közös program van, vagy pl kimegyünk a rétre sárkányt eregetni ebben a szeles időben :-)

Dolgozó apuka vagyok...

Dolgozó anyuka vagyok. Napi 1-2 óra, ami csak az övé, ilyenkor a telefont sem veszem fel (csak a férjemnek, nagyszülőknek, persze nem órákig beszélek velük sem). Van, amikor a városban lófrálunk még, de van, amikor otthon játszunk. Az esti mese olvasása általában az én feladatom (körülbelül fél óra), de van, hogy a férjemé, ez nem fix.

Nem vagyok híve a reggeli rohanásnak, reggelinél megbeszéljük kinek milyen napja lesz, az autóban is mindig beszélgetünk valamiről. Ha vacsorát főzök, akkor is általában körülöttem van, van, amikor besegít, néha csak rajzol, játszik. Amerikai konyhánk van, így a mesére is rálátok, hallom, ha kérdez a mesével kapcsolatosan valamit, stb. Attól mert még a figyelmem nem csak rá irányul, figyelek rá. Ennek ellenére nagyon jól eljátszik a szobájában egyedül, nem hívogat sem engem, se a férjemet. Néha olyan szobanövény típus, aki csak enni kér, meg persze egy-két ölelést. :-)