Mernétek így vállalnia a negyedik gyereket?

Ne viccelj, még fiatalok vagytok!

Amúgy osztom a 11-es véleményét!

Én 36 évesen az elsőt, 37 évesen a másodikat szültem - a nagy most 2,5 éves. Hát nem könnyű. Én energikusnak, türelmesnek, tapasztaltnak, következetesnek éreztem magam. Az első másfél évben (amikor a nagy pici volt, közben terhesség, újszülött,költözés...) azt hittem nem bírom. Nagyszülők nem álltak a helyzet magaslatán. Ekkor vettünk igénybe segítséget, ami persze pénzbe kerül, így a férjemnek többet kellett dolgoznia.

Most már könnyebb, hogy a pici is kicsit önállóbb, nagyon szépen el játszanak együtt, úgy vagyunk napközben, mintha a bölcsiben lennének.

Nem tudok belegondolni, hogy ha lenne még egy 15 éves kamasz és egy 6 éves iskolás is mihez kezdenék, de lehet, hogy beleőrülnék. Így is rengeteg a takarítani- pakolnivaló, mert mindenhol morzsa és játék van, állandóan van mosnivaló, lopott időben főzök (ilyenkor lelkiismeret furdalásom van a tv miatt), a kertre alig marad időm, pedig szeretném ha szép lenne. Szeretnénk kicsit kettesben maradni, de örülünk ha bedőlünk az ágyba, úgy érezzük megy a verkli éjjel-nappal.

Fáradt vagyok, 20 éves koromban sem bírtam az éjszakázást, de most különösen nem.

Én szerintem ha tényleg szeretnétek negyediket (és nektek kell eldönteni bírjátok-e anyagilag, érzelmileg) - most vágjatok bele, mert később még fáradtabb leszel, nagy lesz a korkülönbség, legalább a két pici el fog játszani egymással és ezáltal több szabadidőd marad a háztartásra (mintha lenne egy 4 éves és egy fél éves). Mire 40 éves leszel már túl leszel a nehéz időszakon, a pici akár bölcsis is lehet már és visszamehetsz dolgozni ha szeretnél.