26 hónapos kisfiam állandóan sikít, visít. Már úgy érzem nem bírom mit csináljak?

valami nem stimmel

csak mert nálunk is megesett, hogy egésznap sikít, én sem bírtam. erre másnap voltunk játszóházban délelőtt, hát egész nap mosolygós volt odahaza is, ebből tudtam meg, hogy ez akár jelzés is lehet, valamint ha voltak nálunk pl rokonok akkor nevetve aludt el..

a folyamatos hiszti, ideg a gyerekben jelent valamit, nem mindig közvetlenül keresenő az ok!

Jaj ne is mond... 24 hós a kisfiam, 1 hete kezdte... Én is azt hittem, hogy lassan túl vagyunk a nehezén. Hát nem, most tetőzik az egész dacosság... Mindenre azt mondja, hogy NE!, majd visít, sikít, főleg ha rokonok is vannak, akkor pluszba rátesz egy lapáttal. A húga 6 hónapos, eléggé fárasztóak a napok, estére én is úgy érzem mintha szétverték volna a fejem egy kalapáccsal.

Most érdekes, még türelmes vagyok, de lassan elfogy a türelmem és ráfogok ütni a szájára. (pár hete ráütöttem a szájára és akkor napokig "csönd" volt) Most még csak fenyegetem vele de ha betelik a pohár az lesz mert más megoldást nem találok...

Mindenért ellenkezik, pedig pár hete még a korához képest szófogadó volt, most semmi sem jó neki, hamar dühös lesz és hisztizik, toporzékol, na meg a visítás amit te is írtál...

Vááááááááááá..... Én is visítanék szívem szerint.

Nálunk is ez megy, az enyém is pont 26 hós.

EGész nap be nem áll a szája, sokszor sikítozik, dobálózik mindennel, és hisztizik. Bár most én is feszült vagyok (vizsgálati eredményre várok vele kapcsolatban), tuti ez is átmegy rá, mert néha "mintha a levegőben érezném", hogy ingázik kettőnk között a feszültség.

Remélem, hogy hamar túl lesznek ezen az időszakon... gondolom még az időjárás is betehet most, pláne ezekben a szeles napokban nem nagyon mentünk játszótérre, udvarra sem...

Valaki nem tudna besegíteni egy-egy kicsit a kisfiúra való vigyázásban? Nálunk is volt egy ilyen korszak 2,5 éves kora körül. Ekkor nem vállaltam túlmunkákat és négyre hazamentem, és azt mondtam a feleségemnek, hogy indulás, 7-ig nem akarom itthon látni. És én vigyáztam a fiunkra, és mentünk sétálni, meg sárkányt eregetni, meg a kis lábbalhajtós műanyag biciklivel felvertük az utca csendjét. Mondtam, hogy menjen sétálni, vagy manikűröztetni, vagy üljön be a barátnőivel egy kávéra a cukrászdába, vagy íratkozzon be ugri-bugri edzésre, de próbáljon meg kiszakadni a gyerekneveléssel kapcsolatos bezártságból, és mókuskerékből. Úgy véltem, az ő feszültsége ragad át a gyerekre. A kicsi gyerekek még érzelmi lények. Nagyon a szüleik, főleg az édesanyjuk hangulatára tudnak hangolódni. Ha anya érzelmileg nem kiegyensúlyozott, ők sem lesznek azok, mert titkos érzelmi kommunikációs csatorna is van köztük. Bár nem kedvelem különösebben Müller Pétert, de a lentebbi mondatai sokat segítettek a megvilágosodásban a gyerek érzelmi világával kapcsolatban. Nálunk bevált - amikor a feleségem mosolygós lett megint, a gyerek is abbahagyta a mindenért nyűgösködést. Igaz nem egy-két nap lett, hanem hetek...

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<

Hát én bizony már biztos szájon csaptam volna - nem nagyon, de azért érezze.

Én egyszer kaptam kiskoromban, mert nyávogtam, és anyánál elszakadt a cérna (előtte 15x kérte, hogy fejezzem be). Az volt az utolsó alkalom, aztán normálisan beszéltem.

Sziasztok

Gondolom már egyátalán nem aktuális de hátha valaki még megnézi.

Kicsiként én is ilyen voltam. Rámjött a sírógörcs és akkor nem volt megállás.

Egyszer aztán a szüleim megfogtak, ruhástúl beraktak állva a kádba és lezuhanyoztak (persze rendes langyos vízzel). Erre sikerült kizökkenni.

Visszatekintve hálás vagyok nekik hogy így oldották meg. Nagyon frappáns módszer. Ajánlom mindenkinek aki ilyen problémával küzd.