Hova fordulhatok ilyen esetben? ( viselkedési probléma 28 hónaposnál)

Teljesen normális, hogy a gyerek reggeltől estig ellenkezik ebben a korban. Csak szörnyen kimerítő. Mire ovis lesz, elmúlik.

Nekem sem védőnő, sem pszichológus (nevtanos) nem tudott segíteni, úgyhogy próbálkoztam figyelemeltereléssel, következetességgel, mindig fix programokkal. Totál meglepődtem, hogy a másik gyerekem meg nem ilyen lett, a kicsi nem volt hisztis.

ez a dackorszak... neked meg az a feladatod, hogy ne nevelni próbáld és ne akkor amikor szarik a fejedre hanem igenis neveld meg! tessék büntetni, dicsérni, ne engedd el a kezét, fogd olyan szorosan, hogy ne rántsa ki. és ha sikít, sír akkor ez van, majd legközelebb szót fogad...

semmi baj a gyerekeddel abból amit leírtál.

a hiperaktivitás meg nem azt jelenti, hogy felmászik mindenre, hanem súlyos figyelemzavar aminek az egyik velejárója a túlmozgás, de ez csak iskoláskorban lehet rámondani, amikor már a 45 perces tanóra végigülése, figyelési és komoly gond a gyerekneke, szóval 2 évesnél még nem kell ebbe belemenned

Üdv a klubban!

Az utolsónak teljesen igaza van! Ez dackorszak a javából, semmi köze a hiperaktivitáshoz, ami egy figyelemzavar, ingerészlelési probléma ami gyakran társul motorikus nyugtalansággal.

A te fiad egy eleven, mozgékony, jól fejlődő kisfiú, aki határozott személyiséggel és erős akarattal rendelkezik.

Nekem a 4 gyerekem közül a legkisebbem lett ilyen. Buszon ülve nem maradt egy helyben, babakocsiba már 1 éves korától nem lehetett bekötni, utcán szintén kitépte magát a kezemből, és öntörvényűen közlekedett. Vagyis csak próbálkozott ezekkel, de szigorúan nem hagytuk ám. Nekünk ugye a párommal már van némi rutin...

Nem szabad, hogy a fejedre nőjön, itt az ideje megtanulnia a szabályokat. Ne legyen sok tiltás, mert attól megőrül, de a közlekedés bizony egy veszélyes helyzet, ott mindenképp tanulja meg mit szabad és mit nem. Nekünk is volt olyan, hogy úgy mentünk végig a járdán kézenfogva, hogy végig üvöltött, csak néztek ránk a járókelők, hogy miért hagyom én sírni a gyerekemet, bántottam vagy mi van, pedig csak annyi történt, hogy nem engedtem el a kezét, fogtam szorosan. Egyszer-kétszer végigüvöltötte így az utat, aztán azóta szépen jön mellettem, mint a kisangyal. Persze nyugodtan higgadtan elmagyaráztam neki minden egyes alkalommal, miért nem engedem el a kezét. Ugyanúgy a buszon sem hagytam, hogy felmásszon az ülések tetejére, na meg még nálunk az orvosi rendelőben várakozás volt ilyen. Végigüvöltöttünk néhány buszutat, csúnyán néztek ránk, de túléltük, a fiam megértette, hogy ülünk a buszon, és kész.

A felmászások. Ez is veszélyes. Nálunk előszeretettel a kanapé tetejére is felállt, a konyhaszekrényre is felmászott. Elmagyaráztam többször, nem szabad, de újból megtette. Ezután jött a bünti, ha felmászik ilyen helyekre, be a szobájába, és nem jöhet ki onnan. Első alkalmakkor üvöltés, ordítás lett belőle, úgy kellett bevinni és otthagyni a szobájába, mert be sem akart menni, aztán fokozatosan megértette, mi az hogy nem szabad. Most is előfordul, hogy felmászik valahova, de ha rászólok, rögtön lemászik szót fogad.

Ezekben a fegyelmezésekben nincs semmi erőszak, csak következetesség, és sok türelem meg nagy-nagy nyugalom, higgadtság kell hozzá, és a síró gyereket mindig meg kell nyugtatni és biztosítani arról, hogy szeretjük őt.

Hát remélem tudtam valamit segíteni!

2 évesem hasonlóan viselkedik bár már kezd javulni a helyzet. Én sokszor megfenyegetem, hogy ha nem viselkedik rendesen és nem fogad szót akkor többet nem megyek vele sehova. Volt, hogy csak az utca feléig jutottunk, annyira nem fogadott szót hogy visszafordultam vele. Kismotor az egyik kezemben, az üvöltő gyerek a másikban és hazacaplattam vele. Sőt, az udvarra sem engedtem ki ezért, végülis meg lett büntetve.

Ha türelmetlen, folyamatosan magyarázom neki, hogy ha kibírja az öltözést akkor kimehet az udvarra, ha nem hagyja hogy felöltöztessem akkor nem mehet ki.

Szóval beígérem neki a dolgot vagy éppen megfenyegetem.

A nagyszülőknél nagyon neveletlen mert tudja hogy majd a mama meg a papa mindent megenged, amint megfenyegetem azzal hogy ha nem fogad nekem szót akkor hazamegyünk, máris tud viselkedni.

Ha itthon nem fogad szót és komoly dologról van szó akkor a fenekére is ráütök, persze csak jelzés értékkel.

Úgy látom, hogy ezek nálunk működnek.

Amúgy ha jól emlékszem, 4 éves korig nincs olyan hogy hiperaktív, anno én is utána jártam. 4 éves korig nem határozható meg a hiperaktivitás mert az első 4 évben így viselkedik a gyerekek nagy része és ettől még nem hiperaktívak.

Legyél vele szigorúbb, ha elfut mellőled messzire és nem áll meg amikor rászólsz akkor húzd magadhoz és határozottan szólj rá, hogy mégegyszer ilyen ne forduljon elő, nagy baj lesz ha elüti az autó, kórházba kell menni, sírni fog mert fájni fog neki stb... én ezeket mondom neki és megérti.

Minden jót.