El vagyok teljesen keseredve! Mi baja lehet?
Ket eves múlt lányom, és hetek óta egyre nehezebbek vele a napjaink.
Egész álló nap nyíg, nyekereg, ordít, SEMMI nem jo neki az ég világon.
Reggel 7 kor kelünk, aztán visszük a nagytesót oviba, eddig azt hittem, amiatt álmos es nyűgös, de rájöttem, h nem az a baja.
Folyamatosan morcos és csak az ujját szopja, nincs kedve semmihez, probálok játszani vele, vagy terelni a figyelmét, az is csak 5-10 percig használ, utana úgyis megsértődik valamin. Ha sirni kezd, ölbe kell vennem, a vállamra borul, hamar megnyugszik, de egész nap nem bírok ölben cipelni egy lassan 2,5 éves gyereket. Ha viszont teregetek, mosogatok és ő rákezd raplizni és nem tudom rögtön felvenni, úgy ordít, visít hosszú ideig mint akit ölnek.
Nem is tudom, mit gondolhatnak a szomszédok, hogy állandóan ordítás, sírás van nálunk....
Amúgy koranak megfelelően fejlett, okos értelmes, és néha aranyos és kedves is tud lenni...néha...
Sokszor azt veszem észre, hogy viccelődök, játszok vele, és magára erőlteti a morcosságot, mosolyogna, de inkább azért sem! Meg beleköt mindenbe, bármit mondok, az nem jó. Olyan mintha egy kamaszgyerek lenne.
Normális rendezett családi életünk van, de már sokszor nagyon türelmetlen vagyok, kiabálok, felcsattanok, mert már nagyon megterhelő, hogy semmi nem jó neki, és állandóan sír, rosszkedvű.
Lehet egy ilyen kicsi gyerek depressziós? Semmi trauma, vagy elhanyagoltság nem érte, de tényleg olyan mint aki depis, csak tudnám, mitől...
Volt vki hasonló helyzetben? Ez csak átmeeti dackorszaki mizéria?
Hogyan kezeljem ezt a sok sírást, rosszkedvet? Hogy zökkentsem ki, derítsem jókedvre?
Érdekelnek a vélemények, tapasztalatok főleg! Bocs, hogy hosszú voltam.
Mintha a lányomat írtad volna le. Még a mai napig is nyafog. Most 4 éves. Szinte semmi sem volt jo, semmi sem tetszett, mindég duhos volt. En ezt a dackorszaknak teszem be, talán most kezd javulni a helyzet. 2 évet végigkínlodtunk ilyen viselkedéssel. Sokszor már a falnak mentem tole. Szerintem tul kell élni.
Nálunk is tudjak a szomszédok, hogy már megint sír.
A kicsi már más típus. Remélem vele nem lesz ilyen nehéz.
28 N
Az a durva, hogy a lassan 6 éves nővére még keményebb dió volt, ő másfél éves korától hisztis dührohamokat kapott, meg sem lehetett vígasztalni, hozzá képest a kicsi sétagaloppnak tűnt....mostanáig.
Az érdekelne, hogy hogyan próbáljak meg hozzáállni, csak vígasztaljam, vegyem ölbe ahányszor csak igényli? Mert ha ráhagyom, otthagyom, csak rosszabb, belelovallja magát.
Mindig is ilyen volt, vagy csak az utolsó hetekben?
Fogai mind kint vannak? Fiam is most múlt 2 éves, neki az utolsók jönnek, de ilyenkor nála is ez van. SZó szerint semmi sem jó neki.
Ami még eszembe jutott, hogy nincs-e valamilyen betegsége. Pl. cöliákiás betegnél előfordulhat olyan tünet, amit írsz. Fáradtság (a fel nem szívódó tápanyagok miatt), levertség, kedvtelenség, ingerlékenység... De ez csak egy példa. Bármi más egészségügyi dolog is állhat a háttérben, ami rossz közérzetet okoz nála.
Alvása milyen? Jól alszik?
Más nem jut eszembe... Nálunk is vannak ilyen időszakok, bár inkább a fogzáskor volt jellemző, egyébként inkább 1-1 nap. (Bár fiammal az első 25 hónap volt nagyon nehéz, mert ezt végigéjszakáztam vele).
Én igyekszem úgy megoldani, ha pl. mosogatok és fel akarja vetetni magát, már látom, hogy csak nyűglődik, akkor felveszem és egy picit megölelgetem. Ha valamit nagyon be kell fejeznem, akkor mesét teszek be neki. Tudom, nem a legjobb ötlet, de sajnos sokszor máshogy nem boldogulok (egyedül vagyok vele itthon)...
A tesójához képest elég jo gyerek volt. Jó alvó volt baba korában, pár hónapja mondjuk nem minden éjszaka nyugodt. A fogai mind kinn vannak sosem szenvedett tőlük.
En részben a dackorszakkal is összefüggésbe hozom a viselkedését, viszont allergiára nem gondoltam, de nincs kizárva. Mondjuk eleve nagyon rossz evő, de hasa nem fáj, nem is szokott menni neki, nem tudom....
De ez az "azértismorcosrosszkedvűvagyok" stílus kegyetlen...
Esetleg akkor érdemes lehetne beszélni a gyerekorvosotokkal, ha gondolod.
Nekem a fiam mondjuk hasfájós volt, ő most van kivizsgálás alatt.
Attól, hogy nem fáj a hasa, vagy nincsenek emésztési problémái, más tünetekkel is kijöhet rajta. Pl. lisztérzékenységre jellemző a vékony testalkat, pókhas, de mondta az orvosunk, hogy az én zömök testalkatú fiamnál sem kizárható emiatt...
De ismerek olyat is, akin semmi tünet nem volt, mégis lisztérzékeny (mivel a tesója az, őt is vizsgálták, és így derült ki)...
SZóval sosem lehet tudni... fiamnak csináltak allergiavizsgálatot, az negatív lett, most felszívódási zavarok irányába folynak vizsgálatok. Én is csak innen tudom, hogy utánajártam sok dolognak.
Persze a dackorszak is közrejátszik, de ha egy gyerek nem jókedvű, hanem lehangolt, kedvtelen, és amiatt nyűgös, akkor valami más van a dolgok mögött..
Nálunk is van hiszti ezerrel, meg tiltakozás, de amikor a hasa fáj, akkor egészen más. Akkor éjjel is felébred és semmi sem jó neki, olyan, mintha hisztizne (ezt kérem, azt kérem, ide menjünk, oda menjünk), pedig csak a pocakja miatt szenved.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!