Mivel tudnam gatyaba razni?

javasslom hogyfordulj szakemberhez. először is a nevtanba menj

magánpraxisban drágán de gyorsan fogadnak, a nevtanos megoldásnál lehet hogy sok idő mire bekerültök (lehet h szerencséd lesz és hamar), de biztos hogy nem kezelik csak azért tovább, hogy jó pénzt lehúzzanak rólatok.

esetleg óvónéniktől lehet tanácsot kérni, kit ajánlanának, hátha van ismeretségük, vagy legalább hallottak ezt-azt, többi szülő tapasztalatai stb.

addig is én azt javaslom, hogy önállósítsd amennyire lehet. bízz rá feladatokat, hogy érezze, mennyire ügyes, hogy matrica-effektus nélkül is boldogul, hogy lehet rá számítani stb. kis dolgokkal kezzd, pl ossz neki rendszeres feladatokat amiket napi szinten az ő dolga lesz elvégezni mittomén este terítsen meg, vagy ágyazzon be reggel maga után. persze fokozatosan. ne egyszerre húsz dolgot zúdíts rá, hanem egyenként építsd be. és persze nem úgy,hogy mostantól ezt-meg ezt várom tőled, hanem hogy szeretném kérni tőled ezt és ezt ,mert te már nagy és ügyes vagy és nekem nagy segítség, ha elvégzed minden nap. gyere csináljuk most meg együtt és holnap már tudni fogod te is .. stb. pozitív megerősítéssel motiváld.

nem tudom milyen a napirendetek, de alapvető, hogy minél stabilabb, annál inkább megadja a gyereknek a szükséges biztonságérzetet. ha tudja mikor mi következik és ebben neki mikor hol van a helye, mi a feladta, akkor kevésbé szorong. alakíts ki egy viszonylag stabil menetrendet és csináljatok egy beosztást a falra neki. ehhez nagyon jó mintákat találsz a neten, ötletes, filléres dolgokat, amiket könnyű elkészíteni. legyen bővíthető, tehát a ti saját napotokhoz igazítható. pakoljátokk rá a kis kártyákat hogy mikor minek van ideje, így bármikor ő is nyomon tudja követni. hidd el, e rendszerességből adódó biztonságérzet az egyik alapja a kiegyensúlyozottságnak.

vizsgáld meg, mennyire vagy következetes. blőd dolognak tűnik, de nekik rettentő sokat számít. pl kis dolgokat ráhagysz aztán elmismásolódik pl azt mondtad anya hogy még elolvassuk ezt fürdés előtt - már nincs rá idő kisfiam, le kell feküdni. vagy bármi, ez csak egy példa volt, remélem érted. arra kell törekedni, hogy amit kijelentesz, az úgy is legyen. jutalom-büntetés-bármi.. minden! így megtanul bízni benned, hogy ha azt mondod hogy ez-meg-az lesz ,akkor tényleg. pl hogy uzsi után jövök érted, akkor tudja ,hogy jössz és nem szorong. de ezt apróságokon keresztül érheted el és lassan,apránként, tudatosan.

ne kezeld babaként. tudom, hogy nehéz, mert félted meg jajjszegénybiztosmegviseltevalami. de a gyerekek egyrészt: rugalmasabbak mint hinnéd, másrészt: jobban leradarozzák a dolgokat mint képzelnéd, harmadrészt: manipulatívabbak, mint sejtenéd. Tehát: érzi ,hogy mivel tud extra törődést kicsikarni belőled, tehát belehelyezkedik a szerepbe és annak megfelelően produkál, reagál. eleinte nem tudatosan, de egy négy éves már valszeg nagyon is rá tud játszani arra amit el akar érni. tehát: minél több szituációban inkább bíztasd és bátorítsd, ne tutjgasd. változtass az arányokon, kevesebb entyempentyem, több elvárás. nyilván itt is fokozatosság kell és ésszerűség. merj bízni benne, adj neki feladatokat, adj neki mozgásteret, szereld le ha rádmatricázik, tereld el a figyelmét, kínálj fel vonzó alternatívákat, vagy lépj bele egy játékszituációba, majd pár perc intenzív-odafigyelő játék után hivatkozz valami dolgodra és kicsit lépj ki mellőle. eleinte ígérd meg, hogy hamarosan visszatértsz és tégy is úgy. aztán lehet növelni a külön töltött perceket.

építs ara, ami őt is érdekli, fedezzetek fel neki való programokat, ahol kikíváncsiskodhatja magát és új ismeretségeket szerezhet. pl érdeklik a dínók/vonatok/ászkarákok/akármi, nagyon jó, kisfiam, elmegyünk a könyvtárba és beíratkozunk, onnan annyi gyönyörű könyvet hozhatunk ki elolvasni hogy csak na! ... visszavisszük a köníyveket, nézd, ennél az asztalnál könyvjelzőt lehet készíteni, ülj ide a nénihez én is csinálok egyet magamnak... húha, múltkor csodaszép könyvjelzőt csináltál, ma mit lehet gyártani?gyere, ülj ide a nénihez, amíg én odaadom a könyvtárosnéninek ezt a pár könyvet addig te kezdd el csinálni vele az akármit. ...

társas kapcsolatok építése nyilván nagyon fontos. kis barátokkal való ovin kívüli élmények stb, találd ki hogyan erősítheted a barátságait.

önbizalom növelő minden sikerélmény. anyaaa, nézd mit rajzoltam! : nyilván nem azt mondom neki hogy huhh ez meg itt mi a franc, vagy hogy kisfiam ennek a nyúldejű borznak miért van három szeme, hanem hogy nagyon szép színeket használtál, mondd el részletesen mit rajzoltál le mert szeretném pontosan tudni, utána kiteszem a falra, mert nagyon tetszik. és dicsérje meg apa is este ha hazaért, vagy említsem meg a gyerek füle hallatára valakinek hogy milyen szépet kaptam tőle tegnap stb. kérjem meg, hogy mossa meg az almákat mielőttlereszelem, mert pont az ő ügyes kezére van hozzá szükség és lám, ettől lett olyan fincsi az almáspite! stb minden ami valósan értékelhető, az legyen értékelve. nem a lufi teljesítmény, nem a valójában semmit nem érő dolgok, de tanuljuk meg meglátni amit értékelni tudunk és tegyük is meg.

találjuk ki, mitől nyerhet plusz sikerélményt. pl sport, kézenfekvő. nézzünk körül a környéken, milyen lehetőségek vannak és a gyerek adottságai-vágyai-saját pénztárcánk mit tesz lehetővé. a kis vézna, visszahúzódó, örök áldozat a suliban unokaöcsém pl konkrétan szárnyakat kapott, amikor versenytáncolni kezdett. az alkata előnnyé lett, a közösségi élmény és a megszerzett tudás öröme pedig megadta azt a pluszt, amit addig nem élhetett meg önmagával kapcsolatban. elkezdtek jönni a sikerek és onnantól nem volt megállás. tanuljon bármit a gyerek ,amihez kedve van, hangszert, fafaragást, népitáncot akármit! csak örömöt szerezzen neki azt csinálni. és érezze meg, ohogy erre ő is és ti is büszkék vagytok.

most nagy hirtelen ennyi jutott eszembe. de szerintem menjetek el szakemberhez, én csak egy kétgyerekes anya vagyok, igaz, óvónéni is, de ez mellékes most szerintem :)

sok sikert!!