20 hónapos fiam nem szeret gyerekek társaságában lenni, nagyon szégyenlős. Fog ez változni?

Most ez nem teljesen tiszta nekem. Séta közben bandáznak, de ha átmentek látogatóba, akkor félénk? És ha ők mennek hozzátok, akkor is? Családtagoggal mi a helyzet, ha van unokatesó, tőle is fél?

Lehet, nagy neki a zaj vagy túlhall vagy bármi miatt nehezebben viseli a sok ingert. Vagy csak félénkebb típus. Lehet, hogy változni fog, lehet, hogy nem. Járjatok játszóra, játszóházba, ringatóra, bármire, vagy csináljatok (ahogy eddig) közös egymásnál játszást a környékbeli anyukákkal. Lehet, hogy ez segít neki megszokni a nagyobb létszámot, de ha nem, igyekezz ELFOGADNI, hogy ő ilyen, és ettől ugyanolyan értékes kis emberke, mint a többi.

Én úgy gondolom, hogy pontosan ez a normális viselkedés, csak a legtöbb gyerekre ráerőszakolják a "szocializációt" korán, amikor még ennek nem jött el az ideje. (most mindegy, hogy milyen okból, mert van, amikor muszáj, mert mondjuk anyukának vissza kell mennie dolgozni, és nincs más lehetőség, mint a bölcsi, vagy például azért, mert anyuka unatkozik...)

Az enyém is ilyen volt, kifejezetten kerülte a gyerekek társaságát, mindig akkor kellett játszótérre menni, amikor előreláthatólag nem volt ott senki. Most 3 éves, és most kezdett el változni, teljesen magától, én nem erőszakoltam rá semmit. Most már játszóházban, játszótéren közeledik a gyerekekhez, játszik, beszélget velük, egyre nyitottabb és egyre inkább keresi a korabeliek társaságát. Nem véletlen, hogy a gyerekpszichológusok nem ajánlják a közösséget 3 éves kor előtt, én legalábbis azt tapasztaltam a saját gyerekemen, hogy pont ez a kor az, amikor már kezdik igényelni a társaságot, előtte viszont nagyon nem.