20 hónapos kislányom sokkal jobban szereti az apját. Mit ronthattam el? Féltékeny vagyok.

Az a helyzet, hogy ősz óta bölcsis heti 4 nap délelőttönként, de nagyon szereti, ezzel nincs is gond. De olyan különleges a helyzetem más anyukákhoz képest, hogy egyrészt ugye nem lehetek itthon 3 évig a kicsivel, másrészt ugyanaz a munkánk a férjemmel, így ugyanakkor, ugyanannyit vagyunk itthon, és együtt a kislányunkkal. Azt vettem észre már jó ideje, hogy sokkal jobban szeret az apjával játszani, ha elesik vagy más baja van és sír, nála keresi a vígaszt, ami nekem rettenetesen fáj. Igaz sokáig én csináltam vele az összes kellemetlen dolgot, mint gyógyszerbeadás, körömvágás (utálja), hajmosás (szintén utálja), orrszívás...stb. mostanában mondtam is a páromnak, hogy vegyen át ezekből, mert ez nem igazság, hogy csak nekem kell kínozni a gyereket, ő meg úgymond csak szórakozik vele. De ezeken túl akkor sem értem, azt gondoltam, hogy ilyen kis korban még feltétel nélküli a szeretet a gyerek és az anyja között....vagy nem? Ha néha egyedül vagyunk, azaz 2en a kicsivel, akkor nincs gond, de ha 3an vagyunk már úgy érzem magamat, hogy ha ló nincs jó a szamár is alapon, csak akkor húzkod engem a lányom, ha az apja valamivel éppen nagyon elfoglalt, és nem tud épp vele lenni.

Volt már valaki hasonló helyzetben? Gondolom ez olyanok számára ismeretlen érzés, akik 3 évig otthon vannak a babával, és természetes, hogy anyás lesz. Én csak vártam, vártam, hogy anyás legyen, de azt hiszem ezt már nem érem meg sajnos:(