Kislányommal mi lesz az óvódában, ha itthon nagyon rossz? Bővebben lent.

Mással milyen a lánykád? Nagyszülőknél, vendégségben szót fogad?

Az én fiam is hasonló zsivány. Épp elég vele bírni sokszor, visszadumál, kiabál, még rám is csap ha úgy van. (kicsit természetesen, aztán jön ordítva, hogy szeret) Illetve szokik le róla. Rájöttem, hogy én csesztem el, ha tetszik, ha nem. Nem kiabálok vele, nem csapok a kezére-fenekére, csak máshogy nevelem. Több odafigyelés kellett neki, ez volt a kulcs. Hogy energiaigényes-e? Az, de megtérül. Azért csibészkedett, hogy több figyelmet, és szeretetet kapjon. Türelem kell mellé, az tuti, mert sokszor már rég ordítanék, hol kínomban, hol dühömben, de visszafogom magam, nyugodt, következetes! és határozott maradok.

Az oviban nagyon türelmesek vele, mondták hogy az első időszakban voltak gondok, mindent ezerszer kellett neki elmondani, nem éppen tartotta a szabályokat, volt, hogy odacsapott az ovistársának (azóta visszakapta), de már nem panaszkodnak rá, szépen nevelgetik, nagyon sokat fejlődött a gyerek, szótfogad, nem verekszik, nem kiabál, egyszóval: átlagos gyerek.

Kézzel eszik, mert hagyod :) Rá lehet ám beszélni az evőeszközre, megfelelő fordulatokkal. Csak hajlamosak vagyunk feladni, előbb mint ők.

Az oviban pedig szépen megtanulják majd helyesen használni az evőeszközöket. Fél éve ovis a fiam, már alig jön haza maszatosan :) Addig meg ha kell, ott a váltóruha.

Összegezve: a gyerekek csak azt szivatják, aki hagyja magát. Állj a sarkadra.