Mit tegyek, hogy higgadtan kezelje a konfliktusokat 4 évesem?

Nekem a kicsi 2,5 évesem olyan ha valami nem klappl akkor üt, és löködözik.

Már kezd alakulni, hogy kérni kell neki, és nem elvenni rögtön. Vagy is nálatok is a fiadat arra kell rávenni, hogy kérje a dolgokat, és ne egyböl üssön.

Ès legyen azért hol az indulatait agresszioját is levezetni. Vagy is mikor dühös a nagylányom engedem, hogy az épp kezébe kerülö játékait szét dobája. nem szolok rá. Mikor levezette a dühét akkor össze szedetem vele, de az a moment kell neki is.

Én elvinném a Nevelési Tanácsadóba, nem vesztesz vele semmit, de nem is árt, ha egy pszichológus megnézi. Több oka is lehet, hogy ilyen. Megkésett beszédfejlődés, testvérféltékenység. Pl. a tesó otthon marad veled, míg őt "lepasszolod minden nap az oviban". Ha ez így van, ez lenne az ok, akkor hozd haza ebéd után, ha van rá módod.

De, igazából szerintem egy pszichológus segíthetne, szerintem ők jobb tanácsot adhatnak, mint mi itt.

Azért írom, mert hasonló probléma van a fiamnál is. De pl. ő azért durva az oviban, mert beszédhibás és ha nem értik meg a többiek, akkor kicsit bedurvul, lökdösődik.

Ismeritek A dühös polip és a Vidraöböl c. mesekönyveket? Segítenek a feszültség levezetésében, sokat tanulhattok belőle mindketten.

[link]

jó úton vagy, szerencsés a gyereked.

de lehetsz picit tudatosabb: Adj a kezébe alternatív megoldási lehetőségeket.

Először is: tanulja meg kimondani az érzelmeit

Beszéltesd, de pozitív megerősítésképpen, pl : látom, hogy most nagyon dühös/szomorú lettél, én is szoktam, na gyere, megölellek, egy ölelés biztos segít rajtad is, nekem is szokott.... hú, látom, hogy ez rosszul esett neked, mit gondolsz, hogyan kellene ezt most megoldanunk?

egyrészt biztosítod róla, hogy megérted és elfogadod az érzéseit, másfelől mankót adsz neki, hogy képes legyen felismerni a saját érzelmeit, harmadrészt arra ösztönzöd, hogy keressen megoldást.

Meg kell látnod minden kis lehetőséget a dicséretre amikor az önuralmával próbát tesz a gyerek, vagy látod, hogy most ez robbanásveszélyes szitu lesz ,akkor megelőzhető a pozitív megerősítéssel. pl : tegnap olyan türelmes voltál, amikor öcsi lerombolta a tornyodat (lehet, hogy ordított vele, de nem ütötte meg mondjuk), nagyon büszke voltam rád, hogy nem bántottad. Ma is rászólunk és elmagyarázzuk neki okosan. Tudod ,te is így tanultad meg... vagy: Látom, most nagyon félted a tornyodat az öcsitől, gyere, adj neki néhány kockát amivel ő is matathat, és elmondjuk neki, hogy a te tornyodat nem bánthatja!

Arra is érdemes megtanítani a nagyot, miképp terelheti el a kicsit, hogy békén hagyja egy időre, ha nem akarja hogy ott legyen. Ez főleg azért fontos, mert bekerült a közösségbe, állandó nyüzsi van, otthon biztos jól esne neki, ha nem kéne valaki miatt kizökkennie a játékából. A mi dolgunk, hogy ezt biztosítsuk, adjunk lehetőséget a nagynak, hogy elvonuljon, elmélyülhessen - de értessük meg vele, hogy a kicsi azért akar vele lenni, mert szereti őt, és igenis találni kell módot, hogy együtt is legyenek. "kicsit autózzatok, utána öcsi segít nekem teregetni te meg nyugodtan ..." "Látod mennyire szeretne veled építeni picit engedd segíteni.... ezt ide-ezt oda... húha, lehet ,hogy ez egy dínókastély lesz? melyik dínó költözzön bele? gyere babám, válasszunk a dínókat (elcsaljuk és mondjuk rakja sorba vagy akármi amíg a bátyó konstruál)

Hasznos, ha valamilyen szinten társnak tekintjük a kicsivel való dolgokban. A 2 éves még úgyse sértődik meg, hogyha a nagyra kacsintva jelezzük, hogy peeeersze, gyönyörűt rajzoltál vagy bármi hasonló, a nagyot bevonjuk és felépítjük benne ,hogy a kicsi is megtanulja majd, csak türelmesnek kell lenni vele. És ez a kulcs, hogy a türelem mint olyan, hogy válhat erénnyé a nagynál. Hogy lássa, mi higgadtan próbáljuk kezelni a szitukat. Hogy mindig nyugisan de határozottan megvédjük mindkettejüket(!) és a dolgait a jogtalan rombolástól/bántástól stb. Nem ordítunk egymás képébe, hanem elmondjuk, hogy ez most rosszul esett/fájt/mérges lettem és legszívesebben most egy jó nagyot üvöltenék.

Ha tettlegesség van, akkor meg kell kérdezni tőle, hogy neki hogy esne, ha őt csípném meg most azért ,mert mérges lettem? Legközelebb én is inkább ellökjem ahelyett ,hogy rászólok? egy 4 éves azért már képes megérteni, hogy csak olyat szabad tenni másokkal, amit nem bánna, ha vele tennének... és ezt tudatosítani kell benne, állandóan hangsúlyozni.

másik: napi történések feldolgozása nagyon fontos. nem tudom, mennyire beszél az ovis dolgairól? otthoni kijátszás, beszélgetés stb? ha nehezen beszél róla, lehet ,hogy nem jól kérdezel pl a mi volt ma az oviban teljesen használhatatlan a legtöbb gyereknél. kérdezz konkrétabban pl. minek örültél ma, az udvaron mit játszottál, ki volt a barátod ma, miért dicsértek meg, tornafoglalkozáson melyik volt a legjobb játék, ki volt a párod a kiránduláson, milyen mese volt alvás előtt stb

rajzoltasd sokat. vagy mázoljon festékkel, maszatoljon grízzel beszórt tálcán akármi. általános indulatoldó, lappangó feszültséget is jól kezel.

vegyetek nagy rajztömböt és amikor éppen felment a pumpája, válasszon egy zsírkrétát és hajrá, amíg csak jobban nem érzi magát, körözze/satírozza tele a lapot!

fogjon egy párnát és püfölje amíg akarja. utána számoljon el húszig vagy énekelje el a kedvenc dalát és csak azután jöjjön vissza hozzátok. ezt továbbfejlesztve később el lehet jutni oda, hogy dühös lesz-önként elszámol/dúdol-megnyugszik és visszatér a szituba ~ Megtanulja megnyugtatni magát