Kinek milyen problémája van az anyósával/családdal? Hogyan kezelitek, oldjátok meg a konfliktusokat vele/velük?

NEkem az a problémám velük, hogy hülyék:)

Na, komolyra fordítva: nem ilyen lovat képzeltek el egy szem fiuknak. MErt én "elraboltam", (összeköltöztünk) és most aztán végképp a karmaim közt tartom (ugyanis babát várunk)

Hogy nem puszta képzelődés a rosszindulatuk: náluk eddig minden unoka lány lett, anyós pedig vidáman közli velem, hogy ne aggódjak, mert akkor is szeretni fogják a mi babánkat, ha ez is lány lesz. Hát kösz:)

De mikor kiderült, hogy fiú...anyós megkérdezi a páromat: "de nem örültél volna jobban egy kislánynak?"

NA, ilyenek az én anyósomék. KEdves népek, nem?

Szia. Nálunk is vannak gondok anyósom,anyukám és a mamám miatt. Állandóan etetni akarják mindenfélével a 9hónapos lányomat. Először 5hónaposan küldtem el őket melegebb éghajlatra, majd most egy hete megint. A másik az, hogy anyukám itt lakik ahol mi, csak pár utcával messzebb, minden nap jön, pedig hajnaltól késő délutánig dolgozik, anyósom meg már 4hónapja nem volt, mindíg elvárja hogy mi menjünk hozzájuk, pedig már délután 3kor otthon van. Úgy döntöttem, minden második héten vasárnap bemegyünk, de ez nem volt elég neki, akkor kiakadtam és mondtam hogy üljön be a kocsijába és jöjjön el 15km-t ha látni akarja az unokáját. Erre besértődött. Én meg lesz@rom!! Még egy dolog, anyukámék állandóan hoznak ruhát,pelenkát,játékot...bármit! Anyósom most adott egy 62es overált meg egy sapkát, holott már 74est hord a lányunk... Gondolom ennél többet nem is kell írnom :o)

Én mindíg szólok ha valami nem tetszik, az én vagyis a mi gyerekünk, ne szóljanak bele mindenbe. Mondtam ha tanács kell majd kérdezek, és vagy megfogadom vagy nem. Ne etessék és itassák a tudtomon kívül, kérjék az engedélyemet, elvégre ha valami történik, én vagyok érte a felelős!! Nem tetszik nekik, sokszor morognak és megjegyzéseket tesznek, mert hogy az Ő unokájuk stb.. de akkor el szoktam nekik magyarázni mi is a pálya...

Az én anyósom nem segít semmiben. Anyukám messzebb lakik, sokszor hív bennünket enni, tesz kész ételt, így nem kellene még másnap sem főznöm, megjelenik az anyósom, ő nemhogy hozna vmit, még eszik az anyukám főztjéből, sokszor visz is egy kicsit. Nem sajnálom, csak .... Nagyon rosszul tűröm, csendes típus vagyok, de egyszer ki fog borulni a bili, és meg fog sértődni. Nem akarom, mert csak a férjem anyukája. Az első 1-2 hónapban, mikor még munkanélkülin volt, átjött 1-1 percre, szinte meg se nézte az unokáját, a lánya gyerekét meg szinte egész nap babusgatta. Ezt már említettem akkor a férjemnek, gondolom szólt neki, mert már néha beszélget is a kisfiamhoz.

Van sok dolog ami nem tetszik, ha szólok is, nem neki, hanem inkább a férjemnek. Annyira tudja tenni a jót, pedig nem az.

Szia!

Az én anyósom míg csak együtt jártunk egy tündér volt kedves megértő, de amióta házasok vagyunk(4 éve) tiszta hülye lett. Állandóan beleszól mindenbe még azt is meg akarta szabni hogy mikor legyen unoka. Azt mondta hogy a lagzi után három évvel jöhet na én akkor teljesen kiakadtam és mondtam a férjemnek hogy állítsa le. Most hogy megvan a kicsi azt akarja megszabni hogy mikor legyen a kistesó.... Kb 60 km -re lakik tőlünk és 4 év alatt jó ha eljött 10- szer.Mindig mi megyünk 2 hetente.

A hétvégén előadta hogy mi milyen ritkán megyünk stb.. Amúgy egyedül él és szerintem neki sokkal könnyebb lenne eljönni mint nekünk a gyerekkel felcuccolva.

Na mindegy ő ilyen.

Hú, hogy mennyire együttérzek mindenkivel, aki válaszolt. Nálunk is hasonló a helyzet, és van egy pár probléma:

1. Anyósom folyamatosan azon akciózik, olyan szitukat teremt, hogy valahogy mindenáron bebizonyítsa, hogy Ő mindent jobban tud, mint Én, legyen szó bármiről. Szabályosan vetélytársként kezel.

2. Mindig mindenről tudni akar, az utolsó részletig megpróbál két lábbal a magánszféránkban trappolni, mindenáron.

3. Jön azzal a hülye dumával, hogy (gondolom, ismerős lesz): "nem akarok beleszólni, eszem ágában sincs, de nem kéne ezt így, meg úgy....".

4. Beteges kényszert érez arra, hogy valami kapcsán valahogy mindenképpen része legyen az életünknek, akár csak azzal, hogy valamit, amit nem kérünk, megcsinál Nekünk, mert az a rögeszméje, hogy nekünk szükségünk van rá a mindennapi életünk vezetéséhez, persze ezt csak Ő gondolja így.

5. Ha kicsi fia (férjem) lebarmolja vmiért, vagy ellentmond Neki vmiben, akkor Én vagyok a köcsög, rossz irányba befolyásolom az Ő kicsi fiát.

6. Kitépi a kezemből a gyereket gyakorlatilag, ha odaérünk hozzájuk, aki persze azonnal ordítani kezd; reggel még fel sem keltünk, de már beszab a szobába, és "üntyümpüntyüm"-özik.

Amúgy kezelhetetlen, mert egy olyan hátulróljövős, sunyi alak. Soha nem konfrontálódik, különösen Velem, mert tudja, hogy úgyis Ő húzza a rövidebbet. Nem őszinte, utólag, e-maileket írogatva baszogat. Engem. Akkor is, ha kicsi fia húzta ki nála a gyufát.

Szerencsére, vagy 200 km van köztünk, így max. havonta egyszer találkozunk egy hétvégére. De az is bőven elég.

Az Én anyám ég és föld. Ő soha meg sem kérdőjelezte, hoyg Mi képesek vagyunk-e boldogulni, mint egy család. Akkor segít, ha kérem, úgy, ahogy kérem. Zokszó nélkül, boldogan. És kislányom imádja, mert nem akar mindenáron szeretetet kicsikarni belőle erőszakkal, mint anyós.

Szóval, nem egyszerű, és esetünkben a szép szó nem megy. Ha már nagyon kiakaszt, elküldöm a sunyiba, durván, mert csak abból ért. Persze, ilyenkor besértődik, de leszarom, mert addig sem hallok felőle, amíg duzzog. :-)

Nem semmi utolsó válaszoló!Én is együttérzek Mindenkivel aki hasonló helyzetben van.Anyósom szintén mindent tudni akar,na ebből van elegem,meg a sok irányításból,pakolászásból,mert amit elrakok valahova és nincs ott,na akkor kapok gutaütést!Állandóan pakol,rámol,csörög,zörög főleg amikor kisfiam alszik.Tegnap is sikeresen felébresztette de gyorsan visszaaltattam...Én voltam a 13:26-os válaszoló.

Amikor meg segítséget szeretnék kérni akkor jön a kifogás,hogy nem ér rá,mert...de amikor nagyon nem kéne,hogy itt legyen akkor meg mindent Ő akar csinálni.Húú... :))))