Lassan úgy érzem teljesen befásulok. Mit tehetnék?
4éve vagyok itthon gyesen.2 gyermekem van.segítségem senki,tehát nincs is senki akire rábízhatnám a gyerekeket egy kis időre sem.
úgy érzem lassan kezdek befásulni,egyre kevesebb a türelmem is.ti akik már régebb óta vagytok otthon vagy 1-2 esetleg több gyermeketek van,mit csináltok,hogy ne érezzétek úgy,hogy teljesen befásultok,türelmetlenek vagytok stb???
Nekem szerencsés természetem van.:)Jól tűröm a monotóniát,rendkívül türelmes vagyok,úgyh nem visel meg,h 7 éve vagyok itthon a gyerekekkel.Én rengeteget olvasok,és minden nap szakítok időt a hobbijaimra.Engem ez kikapcsol.:)
(Nem feltétlenül futja bébiszittyóra csak azért,mert valaki otthon van...)
Na ezért megyek vissza én is dolgozni. 3,5 éve vagyok itthon, 2 gyerek van, nekem is monoton az életem. Segítségem senki nincs, néha eljön a bébiszitter, de ritkán ér rá, na meg kigyőzné fizetni.
Napi rutin már megy, minden ugyanúgy, sokszor unalomig. A érjem munka után átveszi a gyerekeket, akkor állok neki főzni. Gyerekekkel a bevásárlás inkább túlélés, mint kikapcsolódás. A türelem csak este fogy el, de próbálom nem mutatni, nagy levegőt veszek. Csak nehéz reggel 6-tól este 9-ig top anyukának lenni.
Én inkább fáradt vagyok, sokszor bosszant, hogy a lakásba ölt munkám percek alatt szertefoszlik, elég ha a két gyerek leül enni.
De ennek ellenére imádom őket, az idő múlásával pedig egyre könnyebb. Majd később pihenek, mert nekik most van rám szükségük.
Nálunk most születik a kistesó, én 2 éve vagyok itthon, egész jól viselem. Bár ez a terhesség nem maga az álom időszak, de talán ha megszületik jó lesz. Nálunk csak úgy repülnek a napok. segítségem nekem sincs, 4 hónapig úgy neveltem a gyereket mint egyedülálló anya, mert a férjem dolgozott aztán meg tanult az államvizsgára. Soha nem volt velünk azt hittem kipurcanok.
És igen néha türelmetlen vagyok, de próbálom a szép oldalát nézni. És hát csak egyszer van ilyen hogy picik a gyerekek, aztán meg dolgozhatok életem végéig, az se jobb..
sziasztok.köszi a válaszokat.igyekszem/igyekszünk kikapcsolódni,nélkülük sajnos nem tudok,de az is jó ha végre 5 percnél tovább tudok kint lenni velük.az a baj,sokszor ki se tudunk menni,mert 5 perc után sírás van,hogy fáznak,pedig ha meg tudnák számolni hány ruha van rajtuk:)
sajnos nagyon kevés erre akivel beszélgetni is tudok,pár hónapja költöztünk ide ahol most lakunk és erre,nem tudom én vagyok e ilyen,esküszöm nem vagyok nagyképű vagy valami,de olyan furán néznek az emberre....lehet csak én érzem így.a lényeg,hogy nincs kivel itt beszélgetni.akikkel meg jóban vagyok nagyon messze laknak innen,velük talán majd a nyáron tudok találkozni,a gyerekeket akkor is vinnem kell,mert nem bírnak ki napokat nélkülem,ami érthető is,hisz az anyjuk vagyok:)
talán valamelyik héten elmegyek úszni vagy valami.
ja egyébként aki azt írta hogy a gyerekek előtt is tudnom kellett volna,hogy nincs segítség....igen tudtam,türelmem is van,de mikor már 1-2hónapja nem csinálok semmit a gyerekek nélkül akkor már aztán elszakad a cérna és nehéz megnyugodni a nélkül hogy egy picit távolabb ne lennék tőlük....de igyekszem!(nem messze tőlük,csak úgy,hogy ne folyton rajtam lógjanak,tehát néhány órát)
szia
nagyon sajnálom ami az anyósoddal történt,részvétem.
ha jol értem akkor a babátokkal minden rendben,mégsem beteg,ennek örülök,tényleg a gyerekeink a mindenünk. :)
sajnálom anyudat is,meg persze apósodnak sem lehet könnyű és sajnos tudom milyen rossz ez,hogy se a barátaid nincsenek a közelben és menni sem tudsz,hát hasonlóan vagyok én is.Talán tényleg jobb lesz ha végre jobb idő lesz,többet lehet kint mozogni mint most :)
nektek/neked is kitartás,minden jobb lesz idővel és köszi,hogy írtál!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!