Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Lassan úgy érzem teljesen...

Lassan úgy érzem teljesen befásulok. Mit tehetnék?

Figyelt kérdés

4éve vagyok itthon gyesen.2 gyermekem van.segítségem senki,tehát nincs is senki akire rábízhatnám a gyerekeket egy kis időre sem.

úgy érzem lassan kezdek befásulni,egyre kevesebb a türelmem is.ti akik már régebb óta vagytok otthon vagy 1-2 esetleg több gyermeketek van,mit csináltok,hogy ne érezzétek úgy,hogy teljesen befásultok,türelmetlenek vagytok stb???


2010. febr. 5. 21:12
1 2
 1/11 anonim ***** válasza:
51%
Bölcsi, bébiszitter? Ha megengedheted magadnak hogy 4 évig ne dolgozz, akkor egy-egy délután vagy este egy bébiszitter szerintem beleférhet, és ki tudtok mozdulni a pároddal kettesben.
2010. febr. 5. 21:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/11 anonim ***** válasza:

Nekem szerencsés természetem van.:)Jól tűröm a monotóniát,rendkívül türelmes vagyok,úgyh nem visel meg,h 7 éve vagyok itthon a gyerekekkel.Én rengeteget olvasok,és minden nap szakítok időt a hobbijaimra.Engem ez kikapcsol.:)

(Nem feltétlenül futja bébiszittyóra csak azért,mert valaki otthon van...)

2010. febr. 5. 21:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/11 anonim ***** válasza:
Akkor menj el 4 órába dolgozni,add bölcsibe,óviba.Foglalkozz magaddal is,fodrász,kozmetikus,torna,barátnők,tőrj ki a monotóniából.A gyerekek is élvezik majd a többi gyerek társaságát és az új anyut,aki nem kiabál...
2010. febr. 5. 22:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/11 anonim ***** válasza:

Na ezért megyek vissza én is dolgozni. 3,5 éve vagyok itthon, 2 gyerek van, nekem is monoton az életem. Segítségem senki nincs, néha eljön a bébiszitter, de ritkán ér rá, na meg kigyőzné fizetni.

Napi rutin már megy, minden ugyanúgy, sokszor unalomig. A érjem munka után átveszi a gyerekeket, akkor állok neki főzni. Gyerekekkel a bevásárlás inkább túlélés, mint kikapcsolódás. A türelem csak este fogy el, de próbálom nem mutatni, nagy levegőt veszek. Csak nehéz reggel 6-tól este 9-ig top anyukának lenni.

Én inkább fáradt vagyok, sokszor bosszant, hogy a lakásba ölt munkám percek alatt szertefoszlik, elég ha a két gyerek leül enni.

De ennek ellenére imádom őket, az idő múlásával pedig egyre könnyebb. Majd később pihenek, mert nekik most van rám szükségük.

2010. febr. 5. 22:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/11 anonim ***** válasza:

Nálunk most születik a kistesó, én 2 éve vagyok itthon, egész jól viselem. Bár ez a terhesség nem maga az álom időszak, de talán ha megszületik jó lesz. Nálunk csak úgy repülnek a napok. segítségem nekem sincs, 4 hónapig úgy neveltem a gyereket mint egyedülálló anya, mert a férjem dolgozott aztán meg tanult az államvizsgára. Soha nem volt velünk azt hittem kipurcanok.

És igen néha türelmetlen vagyok, de próbálom a szép oldalát nézni. És hát csak egyszer van ilyen hogy picik a gyerekek, aztán meg dolgozhatok életem végéig, az se jobb..

2010. febr. 6. 14:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/11 anonim ***** válasza:
12%
Talán nem kellet volna 4 év alatt két gyereket szülni,késő bánat.Ezt akkor is tudtad hogy nincs segítséged mikor megszülted őket nem?
2010. febr. 6. 15:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/11 anonim ***** válasza:
Kedves utolsó válaszoló! Nem kioktatást, hanem tanácsot kért az anyuka. Hidd el, még ha előre is tudja, hogy nincs segítsége, nem tudhatja milyen az, hogy otthon lenni, és nevelni két gyereket, ha még nem próbálta. Pláne, hogy sosem tudni, mit hoz az élet, milyenek a gyerekek, mit hoz ki belőle az anyaság. És hidd el, hogy van, hogy leereszt az ember. Szóval, nézz te is magadba, seperjünk a saját portánk előtt, ok?
2010. febr. 6. 16:10
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/11 A kérdező kommentje:

sziasztok.köszi a válaszokat.igyekszem/igyekszünk kikapcsolódni,nélkülük sajnos nem tudok,de az is jó ha végre 5 percnél tovább tudok kint lenni velük.az a baj,sokszor ki se tudunk menni,mert 5 perc után sírás van,hogy fáznak,pedig ha meg tudnák számolni hány ruha van rajtuk:)

sajnos nagyon kevés erre akivel beszélgetni is tudok,pár hónapja költöztünk ide ahol most lakunk és erre,nem tudom én vagyok e ilyen,esküszöm nem vagyok nagyképű vagy valami,de olyan furán néznek az emberre....lehet csak én érzem így.a lényeg,hogy nincs kivel itt beszélgetni.akikkel meg jóban vagyok nagyon messze laknak innen,velük talán majd a nyáron tudok találkozni,a gyerekeket akkor is vinnem kell,mert nem bírnak ki napokat nélkülem,ami érthető is,hisz az anyjuk vagyok:)

talán valamelyik héten elmegyek úszni vagy valami.



ja egyébként aki azt írta hogy a gyerekek előtt is tudnom kellett volna,hogy nincs segítség....igen tudtam,türelmem is van,de mikor már 1-2hónapja nem csinálok semmit a gyerekek nélkül akkor már aztán elszakad a cérna és nehéz megnyugodni a nélkül hogy egy picit távolabb ne lennék tőlük....de igyekszem!(nem messze tőlük,csak úgy,hogy ne folyton rajtam lógjanak,tehát néhány órát)

2010. febr. 6. 18:39
 9/11 anonim ***** válasza:
Szia.Tudom mit érzel!Én külföldön lakom a pároméknál.Anyósra számítani akartunk,de a 4.hónapban a bébivel a hasamban meghalt a szemem előtt.Tündéri ember volt.így maradt a gonosz após akitől elmenekültünk.A rosszban végre boldogság!Após beteg lett és visszajöttünk.Mivel fájdalmai voltak 1évig tűrtük a bunkózásait(időre főzni,boltba ugrálni,stb)A kicsi meg megszokta ha kellek felveszem és most nem.Éjjel is iszik így sokszor kelek hozzá és átcsavarom.Remegtem ha megláttam az öreget.A kicsi is érezte és a párommal majd nem szétmentünk.Nem bírta látni ahogy szenvedek.Apját meg nem hagyhatta betegen.Most 1 év után kiderült hogy rákos.Azóta csak mi ránk számíthat és nem cseszeget.Közben anyukám is rákos lett.Amikor a kicsi alszik sírok és megkönnyebbülök.Nincs hová mennem mert a barátokat nem igazán látom itt,mert após miatt nem jönnek.Haza nem tudok menni.A városba nem tudok itt ugrálni.Hiányzik a régi életem,a munkám,a barátaim.A szerelem ide köt és a kis családom.Félek mi lesz ha vissza megyek dolgozni.Külön műszak szétszedi a kapcsolatot.Bízom,hogy lesz valami és hogy minden jóra fordul.A sok rossz után és a hagyatéki cirkuszok után majd jobb lesz.Hiszem hogy nem hiába született meg a kicsi(azt mondták beteg,vizet vettek és minden okés) és az apjával a sok rossz ellenére is szeretjük egymást.A viták nem nekünk szólnak.Kitartás,hisz ők a mindened.Szükségük van a nyugalmadra az életükhöz.Majd ha el jön az idő ő rájuk fogunk támaszkodni egyszer.Lassan jön a jó idő és mehettek sétálni és feltöltődsz.Télen az ember lehangolt és depire hajlamos.Kitartás!
2010. febr. 9. 22:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/11 A kérdező kommentje:

szia

nagyon sajnálom ami az anyósoddal történt,részvétem.

ha jol értem akkor a babátokkal minden rendben,mégsem beteg,ennek örülök,tényleg a gyerekeink a mindenünk. :)

sajnálom anyudat is,meg persze apósodnak sem lehet könnyű és sajnos tudom milyen rossz ez,hogy se a barátaid nincsenek a közelben és menni sem tudsz,hát hasonlóan vagyok én is.Talán tényleg jobb lesz ha végre jobb idő lesz,többet lehet kint mozogni mint most :)

nektek/neked is kitartás,minden jobb lesz idővel és köszi,hogy írtál!

2010. febr. 9. 22:42
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!