5-6 éves kislányod mivel játszik? Mennyit játszol vel és mi az amit együtt csináltok/játszotok?

5 és fél éves a lányom.Olyan feltünöen tud unatkozni,hogy sokszor rossz nézni.Nyáron könnyebb,mert olyankor egész nap kinn van,bicózik,rohangál,nagyokat sétálunk.

A tél kínszenvedés.Nagyon igényli a társaságot.De próbálkozom azzal,hogy minden nap kicsit legyen el magában is.Nem egyszerü.

Ha adott esetben tényleg hiába vonod be szerepjátékba, hiába dalolsz neki és ösztönzöd éneklésre, és improvizálsz újabb játékváltozatokat, vagy 5-6 évesen veszel elő társasjátékot hiába, mert únja, stb,, akkor még mindig ott van a lehetőség, h beszélgess vele - 4-5 éves korúval már annyi mindenről lehet... Erre a gyermek igazán nem mondhatja ,h már únja, kinőtt belőle stb, mivel a meghitt beszélgetés kortalan. ÉS inkább, mint a tévé, video...

Mesélhetsz is neki, ha a klasszikusokat úja, akkor arról, ami vele kisebb korában történt. Az is lehet h álmos ilyenkor, vedd rá egy kis szunyókálásra. :) Vagy lehet h épp gyengédségre vágyik, vedd ölbe stb, bár, gondolom, a probléma lényege, hogy amikor épp te se érsz rá vele foglalkozni, olyankor unatkozik. Hát igen, valahogyan segíteni kell őt rávezetni, hogyan találja fel saját magát... egy nagyon egyénfüggő (gyermekfüggő), távból nem nagyon lehet erre receptszerű javaslatot mondani... Ismerni kellene hozzá a gyermeket, és te vagy a szülője, te ismerheted őt kellően.

Munkára nevelni is hasznos más a pici gyermekeket, mégpedig játékosan - "segíts anyunak :)" megszólítással esetleg elűzhető az unalma, segédkezne neked, te pedig érezteted vele, hogy milyen hasznos ő és milyen figyelmes, h segít neked. (Viszont vannak szülők, akik nemcsak nem hagyják a gyereknek, h segítsenek nekik, de kifejezetten agresszívek, és/vagy elmebetegek, és ezt nem rólad mondom, hanem a környezetemből...)

Ugyanennyi idő a kislányom.

Mostanában rengeteget memóriázunk (én készítettem neki egy angyalosat, aza kedvenc), de a Solo kártyát is nagyon szeretjük.

Együtt sütünk mézeskalácsot, ez több napos munka, mert egyik nap gyúrjuk a tésztát, másik nap sütjük, harmadnap összeragasztjuk a házikót, negyednap díszítjük. Egyedül ki is tudja nyújtani a tésztát, ki is tudja szaggatni, meg is tudja kenni tojással, tiszta ügyi.

Karácsonyfadíszeket készítünk szódabikarbónás keményítőből.

Narancskarikát szárítunk.

Üvegmatricázni egyedül is tud, vasalós gyöngyözni is.

Este gyertyát gyújtunk, úgy bújócskázunk.

Óvó néniknek ajándékot készítünk krepp-papírból, vasalható gyöngyből.

Társasozunk, a mai napig imádja a Lotti Karottiig visszamenőleg az összes társasát.

Kirakósozni együtt szeret.

Kedvencei a Littlest Per Shop állatok, azoknak készít hintát, csúszdát (pl könyvekből, pzs-ből, ami a kezébe akad :)) sorba állítja őket előtte, beszél hozzájuk. Iskolát is rendez nekik :) Beviszi őket a kádba és műugróversenyt rendez nekik :)

Rajzol az angyaloknak, pedig már ezerszer megmondtam neki, hogy ilyenkor már nem lehet kívánságlistát bővíteni :) Egyfolytában arról beszél, hol mit fognak hozni :)

Kiveszem neki a teknősünket, őt nyúzza, anyáskodik föltötte, vagy inkább óvónéniskedik.

Imád bunkizni, csinál magának bunkit a párnákból, takarókból, vagy leterítem neki az étkezőasztalt egy lepedővel és alatt bunkizik.

Velem jön fodrászhoz, nagy bevásárlásra is.

Hét végén adventi vásár, Mikulásgyár, kürtős kalács és társai. Vasárnap mindig van gyerekprogram a müpában.

Tévét szinte abszolút nem nézünk.

Tegnap este egy nagy kastélyos albumot lapozgatott, utána meg egy nagy állatos albumot. Ilyenkor "csak" beszélgetni kell vele a látottakról.

Ma fogjuk becsomagolni Apa és a többi felnőtt családtag ajándékait.

Imád takarítani is, akár fölmosok, akár ablakot pucolok vagy bármi, mindig "segít", és itt az idézőjelnek egyre kevésbé van létjogosultsága.

Szeret feladatlaozni, rejvényt fejteni is, bár inkább az utóbbit. Anyukámtól látja a rejtvényfejtést, ő szoktatta rá, ő hoz neki mindig rejtvényújságot. Kedvene a labirintus és a különbségkereső.

Nem szokott unatkozni. Pedig elég sokmindene megvan neki is, ha nem is nyakló nélkül, csak egyszerűen nagy a család és minden ünnepre mindenkitől kap ezt-azt...

Remélem, találsz a fentiek közt jó ötleteket.

Jó, h mondod, a 80-as években is "buli" volt a papír öltöztethetős figura. :) Szinte elfelejtettem már...

"Beviszi őket a kádba és műugróversenyt rendez nekik :) "

Jééé, amikor kicsi voltam, én is csináltam ilyesmit! :)) Állati! :) Nosztalgikus visszaemlékezni ezekre. :)

Kedves előző beíró (a komment előtti), remek listát írtál, jó volt olvasni! Egy apró megjegyzés, ne vedd rossz néven, nem kekeckedésből, de ha apukájának ajándékait segíti becsomagolni, akkor nem veszti el a Jézuska illúziót...? Vagy azt mondjátok neki, h csak neki hoz a Jézuska ajit a többiek meg egymásnak vásárolnak - ezt mondjátok neki? Lehet h félreértem, ezért is kérdem. :)

Fura visszagondolni, sok mindenben más voltam, mint a többség. Sose hittem Jézuskában, angyalokban stb. Kicsi gyerekkoromban is már imádtam a gondolati játékaimat, saját magamtól, pl ha nem volt előttem bizonyított valami, ha nem tudtam önmagam számára bizonyítani valamit, akkor két esélyesre vettem, így pl a Jézuskát: azt gondoltam, amikor már felfogtam 3 évesen, hogy lehet, h létezik és ő hoz ajit, lehet ,h nem létezik, csak egy jó játék ez a felnőttek részéről; hiszen semmi se bizonyítja h létezik, tehát vagy van, vagy nincs Jézuska. Elnézést az off-ért, de most egy kicsit morfondíroztam, "hangosan gondolkodtam", miért voltam annyira más, mint a legtöbb, és miért nem tudtam annyira naiv lenni, a korosztályomhoz képest...? Énbennem is volt naivitás, sőt, egy kicsi máig is van, de a saját korosztályomhoz képest mindig sokkal kevesebb naivitás volt bennem.

Néha arra gondolok, h milyen jó is a boldog tudatlanság néha... pici koromban, ha nem is annyira, mint az akkori saját korosztályom, de részben még én is eléggé tudatlan voltam a földi világ dolgairól, és egy kicsit jó is volt az, bár nem cserélném fel a jelen énemet az egykorira. Nem érné meg. :P :)) Több a kára, minta haszna. Viszont igen sok lényegest tanulhatunk a pici gyerekektől mi , felnőttek, hiszen rengeteg fontos képességünket elveszítettük még gyerekkorunkban! Ezek közül a hasznosakat fontos visszaszereznünk! És természetesen NEM a naivitást. Bár persze legalábbis némi játékosságra szüksége van ,az hasznos! A naivitás viszont nem hasznos. Még akkor se, h a tudatlanság egyfajta boldogsággal jár, de általa másoknak árthat, aki tudatlan, már csak ezért se választanám... Elnézést, kicsit durva analógia lesz, de a boldog tudatlanság kb olyan, mint amikor valaki be van lőve, vagy piás...

Na de nem akarok hangulatot rontani, és elnézést az off-ért, bár részben reagálást írtam némelyik beírásra. Sok hasznosat írtatok! :)

Ja igen, ezt úgy oldom meg, hogy a Jézuska (nálunk valójában az angyalok) csak a kisgyerekeknek hoznak ajándékot és karácsonyfát. Anyukámnál például tudják az unokák, hogy az ágy alatt van eldobozolva a műfenyő karácsonyfa egész évben. Látják a fenyővásárokat a városban, a csomagolópapírokat, ajándékcsomagokat az üzletekben, a feldíszített fákat irodaházakban, plázákban és még sorolhatnám. A felnőttek, akiknél nincs kisgyerek, lépten-nyomon elszólják magukat, hogy ilyen ajándékot vettem, olyan fát díszítettem. Ezt mi ilyen körítéssel magyarázzuk neki. Ja és nem utolsósorban így ő is adhat ajándékot a szeretteinek!! Hisz a felnőttek csak akkor kapnak, ha valaki ad nekik... Nagy örmmel csomagolta tegnap a nagy festményét, amit Apának készített. Az enyémet hetek óta dugdossa, becsomagolta egy cipősdobozba szépen, alig várja, hogy odaadhassa. Ezt a varázst sem akarom megvonni tőle.

Ráadásul idén úgy alakult, hogy magammal kellett vigyem megvenni Apa ajándékát, anyukámét meg szintén látja, mert olyan nagy méretű, hogy nem tudom eldugni.