Hogyan kezeljem a dobálós korszakot?

Másfél éves kislányom nemrég elkezdte a dobálós korszakát. Úgy érzem tehetetlen vagyok.

A legrosszabb, mikor a lépcsőn dobálja le a játékait. Mindig rászólok, figyelmeztetem hogy elveszem ha ledobja, ezután elveszem a játékát, de miután már az összes játékot elvettem, jönnek a könyvek, dísztárgyak, kisszőnyek akármi, ami az emeleten van (az egész emeletet mégsem üríthetem ki). Rászólok erélyesen, leküldöm felszedni amit ledobált (van amikor felszedi, van amikor nem), otthagyom, közlöm hogy nem játszom vele, berázom egy szobába (kb fél percre és utána szépen elmagyarázom neki miért rossz amit csinál). Volt, hogy egész napra nem kapta meg a kedvenc könyvét a dobálózás miatt, amikor kérte mindig elmagyaráztam neki a dobálózás miatt nem kapja meg.

Mindig következetesen, először figyelmeztetve majd beváltva a figyelmeztetést. Sőt most már hosszabb távú "büntetést" is próbálok adni (pl amikor egész napra nem kapja meg a könyvét).

Úgy érzem már mindent kipróbáltam. Egyedül az üvöltözést/popsira csapást nem, de ezekben nem hiszek.

Mit tudok még tenni?

Akkor kezdi el ezt, mikor valamiért megunja magát és "rosszalkodni" akar kicsit. De hát egész nap nem tudom körbeugrálni, nekem is kell pár felnőttes dolgot csinálnom rövid ideig (kiteregetés, elpakolás). Ezekbe mind belevonom, de hamar elunja. És valahol meg kéne tanulnia, hogy nem tudok folyamatosan csak vele foglalkozni és csak rá figyelni.

Mit javasoltok? Mit tudok még kipróbálni?