Mindenki azt irja itt a gyakorin hogy a dackorszak olyan borzaszto hogy majdnem beleöszültek, leirnatok nekem hogy mi ilyen szörnyü ebben a korszakban? Kivancsi vagyok mire szamithatok

Háromból szerencsére csak egy gyerekemnél volt, pont a fiúnál.

Nem akart öltözni, vetkőzni.

Üvöltött, ha elment az apja. Rohangált a lakásban, semmi nem érdekelte. Ha valamit a fejébe vett, annak úgy kellett lennie. Idegőrlő 3 hónap volt.

Nem, sajnos, nem csak 3 hónap. Vannak hullámvölgyek, néha jobb, néha rosszabb.

Szerencsére nálunk földön fetrengős, csapkodós, földhöz vágós hisztik nincsenek. (A szomszédnál vannak.)

Rendszeres játéka, hogy halálosan fáradt, de nem akar aludni, neki még kell víz, pisilni, kakálni, elcsúszott a párna, takarj be, takarj ki, szomjas vagyok, hol a macim...

Öltözködésnél megmakacsolja magát, se fel, se le. Szerencsére nálunk nincs válogatás (inkább a kislányokra jellemző).

Nem akarok elindulni/hazamenni, nem akarok enni/fürödni/rendet rakni stb.

Rohan, mint az őrült. Lelkesedésében nekiugrik az embereknek, ölelés címén.

Minden gyereknél más, van, akinél enyhébb, és rövid ideig tart, könnyebben kezelhető, más gyereknél pedig tényleg megjelenik néhány ősz hajszál.

Kinél mi jön elő. Unokahugom pl. támad, bosszút áll, ha mással foglalkoznak, nem vele, akkor odamegy és belemarkol a másik lábába, hajába. Vannak, akik harapnak bosszúból.

Nem akarnak öltözni, enni, vagy bármit csinálni, amit épp jó lenne a szülő oldaláról.

Hisztériáznak a "nem"-re, vagy csak azért is azt csinálják, amit nem szabad. Földhözverik magukat (ilyet is láttam) és csak azzal lehet kikerülni ezeket, ha elterelik a figyelmét a gyereknek valami másra, ez viszont eszméletlen sok energia, mert ez nem két nap alatt cseng le. Elég nehéz. Mi még csak most kezdjük, visít, ha öltözni kell...

Régen én is azt hittem, csak azon múlik, hogy a szülő elég határozott-e a kezdetén. De rájöttem, hogy nem csak ezen múlik. Nem 3 hónapig tart, hanem kb. 2-3 évig, másfél-két éves kortól 4-5 éves korig. A nagyobbik lányom 2 évesen nem szeretett a játszótérről hazamenni, és lefeküdt a házban a folyosón, és sírt. Minden alkalommal, néhány hétig. Meg nem szeretett kezet mosni, akkor meg bemászott az asztal alá. Most 5 éves, csak annyi van, hogy bármit kérek, először azt mondja, hogy "de anya előbb..." A középső lányom sokkal nehezebb eset, ő ha valami nem tetszik neki, visít, kiabál. Egyszer a boltban feküdt hasra, mert nem mászhatott az ásványvizek tetejére, egyszer pedig sírva fakadt a játszótérről hazafelé, mert szerinte nem voltunk a játszótéren. Most kezdett oviba járni, most meg csúnyán beszél velem (pl. buta vagy), amikor valami nem tetszik (pl. megkérem, hogy öltözzön fel), most ez ellen küzdök, remélem, nem tart sokáig. A legkisebb 2 éves, nála most kezdődik, de nem vészes, csak bármit kérdezek tőle, azt válaszolja: nem.

Gyerek vérmérsékletétől függ, hogy milyen súlyosan jelentkezik, valamelyik csak nemtetszését fejezi ki szóban, ha valamit szeretne, valamelyik meg levetkőzik, földhöz veri magát, csapkod, erőszakos lesz, hányásig hergeli magát...