Nagyon magányos és elkeseredett vagyok. Van megoldás vagy ez már igy marad?

szia, nekem segít, ha arra az időszakomra gondolok, amikor rosszabb volt. Falun lakom és én nem vágyok sehova és nem érzek semmit. Ezer dolgom van, próbálom a gyereket belevonni. A tanulás meg, hát most sokan le fognak torkollni... de gondold végig, ez az időszak, soha nem tér vissza. Örülj neki, hogy nem kell bölcsibe adnod a gyerekedet, örülj, hogy egészségesek vagytok, örülj, hogy nem a szmogos nagyvárosban fetrengtek az asztmában. Szóval biztosan oka van, amiért szültél, oka van, hogy vidékre költöztél, azonkívül meg ne nyavajogj, ott a gyerek, mutass példát és élvezd míg veled van. Mesélhetnék Neked olyat amitől gatyába rázhatnád magad... pl. szedd össze magad, mielőtt a hulla fáradt férjed nem keres egy vidámabb társaságot... fiatal vagy, most a jelenlegi dolgaidra koncentrálj és ha a férjedet picit vidámabban város és nem arra megy haza amire most, talán könnyebben változna ő is. (nem letolásnak szántam, hanem mindent eldönthet a viszonyítás kérdése) üdv.: egy olyan anyától, aki tanult a gyereke mellett és éjjel dolgozott egy here férj mellett, a gyerek kitűnő tanuló volt és okos, majd a férjtől elváltam és elvette a bíróság a gyerekemet mert a férjem össze tudott spórolni egy jó ügyvédre. Innen is talpra lehet állni, csak akard! Vigyázz a családra, ez a Te dolgod!