Túlságosan ragaszkodó kisfiú. Megoldás?

Már bocs, kedves utolsó, de te fordított esetben mit szólnál, ha bemész a gyerekeddel a kórházba, mert segítségre van szükséged, és nem lenne ott orvos, mert épp az anyai kötelességei elszólították? Nem te lennél a legjobban kiakadva?

Sajnos az orvoslét ilyen, emiatt ne legyen soha gyereke? Az én anyum is orvos, bizony ügyelt éjszaka, dolgozott hétvégén, de ettől még megvoltunk, mint család és mindent megtett értünk.

A kérdésben szereplő hölgynek nincs szerencséje, hogy ilyen ragaszkodó a gyereke, de tényleg próbálnia kellene többet vele lenni. Tudom, hogy fárasztó egy ügyelet, de utána talán nem egyedül kellene pihengetni, hanem valamit a gyerekkel együtt csinálni (nem falmászásra gondolok, de nézegethetnek könyvet, vagy valami nem kimerítő dolgoz).

Ez a része viszont már az ő döntése, mert tudta, mennyit dolgozik, és ha bevállalta a gyereket, akkor ott is oda kell tennie magát.

nincs szerencséje,hogy ragaszkodó a gyereke?

Én csak kapkodom a fejem...

egyébként meg nem tudom,hogy hogy van megoldva a kórházakban,hogy ha beteg lesz az ügyeletes orvos akkor

mit kell csinálni,de biztos történt már ilyen a nagyvilágban,nem ez lett volna az első eset,hogy helyettesíteni kell.

Nem tudom, mi rosszat mondtam. Szerintem igenis szerencsés az, akinek jól alvó, jól evő, nyugodt babája/gyereke van. Ennek semmi köze ahhoz, hogy szereti és mindent megad neki.

Ha neked pl egy éjszaka sem aludna normálisan a gyereked, nem igaz, hogy nem jutna soha eszedbe, hogy de jó lenne, ha aludna, de ettől még nem fogod kevésbé szeretni.

Én el tudom képzelni, hogy nagyon nehéz lehet egy olyan gyerekkel, aki nem hajlandó senki mással ellenni. Az orvos szakma pedig nem az, ahol te csak úgy hirtelen eldöntöd, hogy ma este nem mész dolgozni. Honnan tudjátok, hogy nem próbált meg mindent, de nem volt más megoldás?

Valóban egy kis szerencse is kell ahhoz, hogy nyugodt és békés habitusú kismanó legyen a gyereked. De ehhez neked is nagymértékben hozzá kell járulnod.

A kérdező eddigi kommentjeit olvasva kicsit rideg az édesanya, és erre kapja válaszul a szeretet-éhséget és ragaszkodást.

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<

Persze, de minden gyereknek van egy alaptermészete, amit nem tudsz befolyásolni. Egy családon belül is teljesen más lehet a két gyerek, pedig őket ugyanaz az anya nevelte.

Nálunk ugyanez volt, én nem voltam egy bújós gyerek, a húgom meg igen.

Valószínűleg ez a kisfiú eléggé érzékeny, és erre még rátesz az, hogy az anyukája keveset van vele.