Túlságosan ragaszkodó kisfiú. Megoldás?
Barátnőm kisfia 3 éves, kiscsoportos ovis. Azért írtam ki ide a kérdést, mert nem tudom mit tennék, ha én lennék ilyen helyzetben. Ő is tanácstalan és beszélgettünk erről, de nem tudtam okosat mondani.
Barátnőm azt mondja, hogy szerinte túlságosan ragaszkodik hozzá a gyerek, aki amúgy egy nagyon tüneményes, okos, szófogadó kisfiú, az anyjának soha nem kell felemelnie vele a hangját sem, mert egyből megérti, amire kéri. Az anyuka orvos, sokat dolgozik amúgy. A kisfiút soha nem bízta bébiszitterre vagy hanyagolta el szerinte, bár baba korától következetesen, nem kötődve nevelt: nem aludt velük a gyerek soha vagy hordozókendő meg ilyenek, ezért is csodálkozik.
- A kicsi más orvoshoz nem hajlandó elmenni, mindig azt mondja, hogy őt az anyukája gyógyítsa meg, mert csak benne bízik (állítólag ezt mondta). Van saját gyerekorvosuk, de a gyerek nagyon sír ha máshoz viszik. Más orvoshoz, mondjuk szakorvoshoz. Nagyon belázasodott az oviba és egy éjszakát kórházban kellett töltenie és állítólag annyira üvöltött az anyja után, hogy be kellett nyugtatózni. Hm.
- A gyerek apukával, nagyszülőkkel nem nagyon marad meg, mindig az anyukájához rohan. Este amikor hazamegy barátnőm azt mondja, szinte rátapad a gyerek a lábára, este befúrja magát az ölébe és úgy alszik. Mondjuk amikor egy fárasztó nap után leül tévét nézni. Ha másra próbálják bízni, egy idő után megint üvöltés van.
- Oviból is el kell hozni, mert ott is csak délelőtt van el meg esetleg a két nagyobb féltestvérével az anyja nélkül.
Az anyja nem tudja hova tenni, azt mondja, hogy komolyan a szíve szakad meg, mert úgy üvölt utána, mintha ölnék szerencsétlent ...
Megoldás?
1 évig vele otthon, 1-1,5 évig járt bölcsibe azt hiszem. Akkor ügyelt, amikor kórházban volt a kicsi. Hogy mikor ér haza azt nem tudom, ha ügyel akkor este megy el, akkor nem látja a fia, de általában 7-8 óra felé, mert besegít valami mentőben is de ezt nem tudom annyira.
Határozottsággal elvileg nincs baj és ezzel az "agyonmagyarázommal" sem, mindig azt mondja fogják és elviszik és próbálnak nem foglalkozni az üvöltéssel, de egyszer úgy beütötte emiatt a fejét, hogy agyrázkódást kapott és elájult :S Egyszer meg az anyja után akart ugrani az ovi ablakából ez is most volt...
"bár baba korától következetesen, nem kötődve nevelt: nem aludt velük a gyerek soha vagy hordozókendő meg ilyenek, ezért is csodálkozik"
Nem lehet, hogy a gyerkőc viszont igényelné az ilyen közeli kontaktust és megnyugodna. Nem feltétlen csak anyával, hanem ha apukája felvenné, picit hozzábújna időnként, vagy mamához. Vannak ilyen nagyon bújós gyerekek, az én pici fiam is ilyen.
Kiszereti magát, aztán megint elvan egyedül, pedig Ő sem alszik velünk.
Lehet a gyereknek mégis kevés az anyukájával töltött idő, vagy egy pszichológus kollégával vegye fel a kapcsolatot. Talán Ő tud olyan praktikát mondani, ami megoldja a helyzetet.
De ha anya este ér haza, akár mindennap, akkor ne csodálkozzon, hogy egy 3 évesnek kevés az együtt töltött idő.
Én megpróbálnék többet vele lenni, akár kettesben közös program keretében. Nálunk a péntek ilyen a kisfiammal, hamarabb végzek, időben én megyek érte az oviba és megyünk együtt csavarogni, mindig kitalálok ilyenkor valamit, hogy ketten jól érezzük magunkat és jó legyen ezekre a napokra visszagondolnunk.
5-ös vagyok, amit leírtál, szerintem borzasztó kevés idő!!! És mi az hogy ügyeletben volt, amikor a gyereke üvöltött a kórházban, nem volt olyan kolléga, aki beugrott volna helyette???
Hát ha a doktornő ennyit tud lenni a gyerekével, akkor minek szült? Már ne is haragudj, de nagyon felhúztam magam. Nagyon sajnálom a kisfiát, szegény milyen egyedül érezheti magát anya nélkül. :(
Ha a szíve szakadna meg, nem vállalna plusz műszakokat! Nagyon fontosak ezek az évek szerintem, milyen lelkű felnőtt lesz így?
Vagy B verzió, hogy vigyék magán óvodába, ahol többet foglalkoznak a gyerekekkel, legalábbis nálunk a magánbölcsi olyan volt, nagyon szerette minden gyerek, tényleg színvonalas, családias volt, ölbevették a gyerekeket, nem hagyták, hogy unatkozzanak, mindig voltak foglalkozások, most az állami ovi katasztrófa, lehet a kisfiúnak sem a legjobb az ottani közeg sem.
Szerintem más gyerek is köztük az enyém sem szeret orvoshoz menni, nem nagyon viseli el a vizsgálatokat. Ha orvos lennék :) lehet ő is inkább tőlem várná a gyógyítást. Szerintem tök normális hogy így reagál az orvosnál. Voltunk már vérvételen, röngtenen is meg persze sok orvosi vizsgálaton, szinte mindenhol üvöltött a gyerekem, így nem hinném hogy gond lenne náluk. Az hogy benyugtatózták, lehet túlzás és nem is úgy volt..... ha egy gyerek nagyon sír, túlhergeli magát, lehet ezt kezelték valahogy, de nem hinném, hogy nyugtatóval.
A többi amit írsz inkább azt jelenti számomra, hogy nem szokta meg idegenek társaságát, lehet nem ment vele anyuka túl sokat el, akár közértbe vagy csak úgy át valakihez játszani vagy játszóházba stb.
Nem tudom van-e valami kedvence, amit magával vihet és talán akkor jobban viselné az ovit is, ha nyűgös odaadnák neki pl valami plüss állat otthonról.
Kedves 6/6 14:57 Teljesen egyetertek Veled!
En nagyon sajnalom a kisfiut. Ha ennyire ragaszkodik az edesannyahoz akkor az anyuka miert nem tud egy kicsit tobb idot tolteni vele.Esetleg
A tobbit meg nem is reszleteznem, hogy fontosabb az ugyelet minthogy bemenne a beteg gyermekehez a korhazba!
Esetleg egyszer -ketszer osszebujnanak, kozos jatek,mese olvasas.
Lehet, hogy rendbe jonne a kis lelki vilaga.
Nem szerencses ilyen kovetkezetes szulonek lenni,ilyen erzekeny,ragaszkodo gyermeknel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!