Hogy vígasztaljam meg? Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy nézzek a szemébe?

Van egy 3 és fél éves lánykám. Ha az apja itthon van, még a wc-re is követné, ha hagynánk, megvárja az ajtóban. Ha rajzol, fest, fűz, csak apának. Ha apa itthon van, olyan szeretet van a szemében, amit még soha nem láttam másnál, és a kislányom sem rám, sem másra nem néz így. Valami földöntúli szeretet ez...

Ha elesik, addig sántikál, míg apa meg nem puszilja.

Nos, apa 3 napja elment, nem jön vissza, különváltunk. De az én hercegnőm 3 napja vigasztalhatatlanul sír. Nem eszik, nem akar fürödni. Most is álomba sírta magát. Nem segít játék, mese, süti, még játszóra sem hajlandó lemenni.

Nem én vagyok a szakítás oka, (erről nem szeretnék beszélni), mégis olyan lelkiismeretfurdalásom van. Nem tudom mit csináljak.