Hogy vígasztaljam meg? Mit lehet ilyenkor tenni? Hogy nézzek a szemébe?

egy kiskutyát megengedhettek magatoknak? szerintem enyhítheti a fájdalmat...

illetve az idő.

egy szeretett személyt (főleg ennyire szeretettet) nem lehet csak úgy pótolni.

szeretni lehet egy kis élőlényt, bár nem úgy, mint egy apát, de legalább nagyon lehet szeretni. ezért írtam ezt. nagyon közhelyesnek tűnik, de csak azért, mert működő megoldás.

kitartást kívánok nektek! és az tuti, mindig minden jóra szokott fordulni! :)

Hát igen ezért is nehéz kérdés a gyerekvállalás, hogy akkor ki menjen tönkre egy felnőtt, vagy egy gyerek lelkileg, stb.

Én is volt, hogy ki akartam szállni a kapcsolatomból és azon tanakodtam, hogy lehetek-e ennyire önző a gyerekemmel szemben. Maradt minden a régi és ez volt a jó döntés. Én inkább az Ő boldogságát helyeztem előtérbe és a párommal is helyre jött a kapcsolatunk, így utólag nem is volt olyan nagy gond.

Írtad, hogy nem szeretnél erről beszélni, hogy mi az oka a szakításnak, de valahogy mégsem lehetne a kislányodnak valahogy tartani a kapcsolatot az apjával? Ha semmiféleképp sem lehet, akkor valahogy a kislányoddal kellene beszélni az Ő szintjén, hogy ez az új helyzet, stb. Lehet szakember segítségére is szükséged lenne, ha ennyire maga alatt van szegénykém. Nagyon nehéz jó tanácsot adni ilyen helyzetben, nagyon sajnálom, hogy így jártatok.

A kutya nem rossz ötlet, persze ha megoldható hogy rá is odafigyelj kicsit ilyen nehéz helyzetben. Egy menhelyes kutyusnak egyébként lássuk be akkor is jobb dolga van egy családnál, ha nem tökéletesen ideálisak a körülmények...

Szegény kicsi lány, korán kell megtanulnia hogy az élet néha fájdalmas... Ezt neki kell feldolgoznia, csak annyit tudsz segíteni benne, amit eddig is megtettél.