Kaki gondok? Már megbolondulok!

Nem volt még érett a szobatisztasághoz. Sőt,még nem is mondható annak, hiszen nem kakil a wc-be, bilibe önszántából.

Mérgesen semmiképpen ne szólj rá, mert még rosszabb lesz. Nekem is volt szorulásos kisfiam, fél évig szenvedtünk, én mondjuk nem erőltettem a szobatisztaságot. Nekünk a glicerines kúp vált be.

Az én fiamnál ugyanez volt.

Ő is kisgatyába nyomta(még annyi bugyit eldobálni mint én akkor)szerencsére ő sose tartotta vissza!

Én akkor nagyon utánna olvastam a témának és pszhológusok állítják teljesen normális!Ők a testrészüknek gondolják a kakit és nem akarják "elveszíteni"

Hidd el,meg fog oldódni,meg fog rá érni!Tudom ez most bosszantó de anno én is azt hittem mekkora probléma ez,meg hogy majd még iskolásan is bekakik stb!

De nem!

3 éves kora előtt nem sokkal megért rá és bilibe kakilt!

Amit te tudsz tenni:TÜRELEM,TÜRELEM ÉS TÜRELEM!!!

Ne szidd,ne bátsd!

Ha benyomja bugyiba,rezzenéstelen arcal tedd "tisztába" esetleg annyit mondj neki,hogy hát Pistikém ezt nem szokás,látod anya is meg apa is wc-be csinálja!De ennnyivel intézd is el,nem kell neki papolni hosszassan,hogy ezt nem kéne ,meg hogy ez rossz!

Mások előtt ne beszél erről vagy legalábbis ne hallja!

Hidd el ez is mit sok minden más meg fog oldódni!!

A megoldást sajnos nem tudom a problémádra, mert mi is így küzdöttünk, és sajnos vissza-vissza térve néha még most is küzdünk. Mindent kipróbáltam a kúpon, laevolac, probiotikum, guttalax csepp, narancslé, aszalt gyümölcs és társai mind végig mentünk. Idei-óráig segítettek a természetes dolgok, aztán eljutottunk oda, hogy a kórházi beöntést is 10 percig visszatartotta a Wc-n. Már a nővérkék sem hittek a szemüknek. Mire végre szinte szó szerint kirobbant belőle. Persze nagyon megkönnyebbült. Ezek után a pszichológust is és kineziológust is megjártuk. És ami tényleg segít az idő. Már néha azt hittem rendben van minden, mert idegen helyen is simán ment wc-be a kakilás, aztán egyszer csak újra semmi, csak a szenvedés. Tényleg rengeteg idő és türelem a megoldás. Persze csak akkor, ha semmi szervi vagy emésztési probléma nincsen. Most 4,5 éves, születésétől szorulásos kislányról beszélünk. Nagyon tudja, hogy mi lesz a következmény, ha nem kakil. És néha mégsem nyomja ki, csak üvölt, hogy fáj. Pedig figyelek a székletére. Egyszerűen agyrém. Tiszta ideg vagyok olyankor.

Szóval jó tanácsnak annyit tudok mondani, hogy éhgyomorra itass meg vele 1-2 actimelt vagy ivójoghurtot. Nekünk ez az ami az utóbbi időben kicsit segít. És -bár tudom, hogy nehéz-, de ne legyen központi téma a kakilás. Minden nap egy időpontban próbáld leültetni kakilni, vagy pelenkát tenni rá és "feladatként" kakilni. Ha megy megy, ha nem nem. De a rendszert be kéne vezetni. Ez nálunk mindig az esti órákra esett, mert néha másfél órát is gubbasztottunk a wc-n. Mindig csak annyit mondta: tudod feladat van. Volt sírás is rá válaszként, de volt cinkos mosoly is, hogy "tudom anya".

Egy próbát megér. Kitartást! Sok-sok erőt és türelmet!

Kedves kérdező!

Hagyd, hogy a dolgok vidáman történjenek.

Ezt az "ÖSSZESZORÍTOTT FOGGAL tenni a dolgomat" stílust kell befejezni. Ne színészkedj a gyerek előtt.

Ha mérges vagy, legyél mérges.

Ha vidám vagy, kacagjatok együtt.

De ez az összeszorított foggal próbálod a türelmest eljátszani, na ez nem hiteles.

A gyerekek érzelmi lények, őket nem tudod átverni. Ők érzik a feszültségedet, és ezért eszkalálódott a helyzet.

Próbálj feszültségmentesen és őszintén közeledni a gyerekhez, meglátod jobban eligazodik majd rajtad...

"A nevelés nem csak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés: titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, és ami rossz és koszos, továbbadod. A gyerek remegi félelmeidet, aggódja az aggodalmaidat - de éli a nyugalmadat és derűdet is - ha valódi."

>Müller Péter<