Hogyan, mikor győztök takarítani, sütni, főzni és még aludni is, ha "egész nap" kint "kell" lenni a babával/gyerekkel, mert az az egészséges, kellemes és szükséges?

"Ami pedig a gyerkőcöt illeti, nem értek egyet az 1. válaszolóval. Ez a pár év igenis a gyerekről szól /legalábbis nálunk/: mi akartuk Őt, imádjuk és alig telik el pár év, és már nem fogja ilyen mértékben igényelni a figyelmünket. Úgyhogy megpróbáljuk kiélvezni ezt az időszakot. Tehát annyit megyünk, amennyit igényel, persze, a lakást sem hanyagoljuk el egyáltalán, sőt, de ahogy itt vki írta: az sem tragédia, hogyha egyszer-egyszer nincs pöpec rend: tisztaság van, főtt étel, és figyelünk egymásra."

Minden egyes szavával egyet értek!!Nem a gyerekem kérte,hogy a világra jöjjön így én bizony az ő igényeit nézem!Így gyors reggeli után összedobom a kaját és már megyünk is ki!Most engem igényel majd mikor 14 évesen egész nap bent gubbaszt a szobájába a szgép előtt és majd mikor bemennék hozzá beszélgetni vele egy pár szót és kizavar,hogy "Húzzál Muter mert ciki vagy!" akkor majd visszasírom ezt a "mindent a gyerek érdekében" időt!!!Én igenis élvezem és nekem nem nyűg!Jó lehetne nagyobb tisztaság is a lakásban mert 1 hete készülök a sarkokat lepokhálótlanítani de sztem a gyerek nem fogja megköszönni x év után,hogy de anya hogy szép iszta lakásban nőttem fel,hanem de jó hogy olyan sokat foglalkoztál velem és nem egy unalmas gyerekkorom volt!

Én ezen az elven vagyok!!!

3. vagyok. A 40 perces menüjeim:

- pradicsomleves+túrógombóc

-bármilyen zöldségleves /krumpli, bab, borsó stb./+ csirkepörkölt tésztával

- almaleves + bármilyen sülthús a tepsiben mellévágott krumplival vagy rizzsel /előkészíteni simán elő lehet ennyi idő alatt, amíg sül, nem kelle mellette állnom, vacsorázhatunk a családdal/

Most csak egy pára soroltam föl a múlt heti menük közül. Ja, a főzelékeket nem is említettem, imádjuk őket, és percek alatt megvannak. A szélesebb család imádja a főztömet, úgyhogy nem csak pacsmagolok. De tényleg belefér ennyi időbe, és sosem kell a délelőttünket a lakásban tölteni azért, mert nekem főznöm kell.

Most csak az "elméletet" írom le, ami jobb napokon működik, de persze sokszor (nagyon sokszor :) ) én is elcsúszok.

1. Kaja: Kb egy hónapra előre tervezek és vásárolok (amit lehet ennyire előre). Hétvégén amíg apuka leviszi játszani, összekészítek mindent amit lehet (zöldséget, húst feldarabolni, esetleg szószokat, alapételeket főzni, fagyasztani, stb-stb), hogy hét közben már csak olvaszatni/megfőzni/sütőbe bedobni kelljen.

2. takarítás: Reggel f7 körül kel a baba, 7-fél8-ra kényelmesen megreggelizünk, lerakom a játékai mellé és csinálom a dolgom egy óráig. Minden nap mást, egyik nap a konyha és fürdőszobát törlöm át, másik nap felporszívózok és így tovább. Erre egy óra bőőőven elég kéne, hogy legyen, annyit kibír a baba és olyankor még úgyis tök hideg van kint...

Szóval legkésőbb 9 körül bekapunk valami tízórait aztán már le is tudunk menni. Esetleg elugrunk boltba, ha van dolgunk és utána ebédig lent vagyunk. (Kivéve ha főzni kell, akkor csak 10-f11ig.

Hazamegyünk, eszünk, alszunk (gyakran én is, nálam alapszabály, hogy ha a gyerek pihen, akkor én is, mert különben kikészülnék, sajna egy lusta dög vagyok, elismerem. :) )

Felkel, akkor otthon játszunk, pakolászok, nem viszem túlzásba, csak ha délelőtt elmaradt valami, ezzel is elmegy max. egy óra.

Uzsonna és már megyünk is le, és lent vagyunk, amíg apa haza nem jön, átpasszolom neki a gyereket és csinálom a vacsit...

Összességében egy 3 órát legalább lent szoktunk lenni és ez egy gyereknek bőven elég. De szerintem, ha napi 1,5 óra megvan mindig, akkor nem kell aggódni... persze minél több, annél jobb, de kb. 1,5 óra amire tényeg szükségük van naponta... az meg egyáltalán nem olyan sok.

Huuhh hosszú lett, bocsi. :)

13-as válaszoló vagyok.

Tudom kívülállóként sokkal-sokkal könnyebb okosnak lenni, de azért hátha segít...

"Nekem naponta nem csak 1 helyiséget kell karbantartanom, ha azt akarom, hogy vendégfogadásra képes legyen a ház"

Ez nálunk is így van, pedig csak egy gyerek van és kicsi a lakás, de azért ez ellen is lehet tenni:

1. Próbáld őket lekötni egy helyen, adj nekik "feladatot" (nem írtad mennyi idősek)

2. Ha kisebbek akkor a lakás elrendezést kell jobban átgondolni. Mi szerencsések vagyunk, mert terhes voltam mikor költöztünk és eleve így rendeztük be a lakást, de ezen tényleg iszonyatosan sok múlik.

Legyenek pakolható részek, amit rámolhatnak kedvükre és nagyon gyorsan vissza lehet pakolni, a többi pedig legyen gyerekbiztos (magasan/elzárva)

3. Ráadásul ezen az, ha sokat vagytok kint pont, hogy könnyít, nem nehezít, hisz addig se tudnak rendetlenkedni, szóval lehet, hogy mégis pont az a megoldás, hogy többet mentek és kevésbé "használjátok" a lakást.

4. Nálam kevés liberálisabb szülőt ismerek , nálunk kb. azt pakol a gyerek, amit akar, DE(!!!), ha emiatt nem haladsz akkor igenis szabályokat kell hozni! Ha a fejedre nőnek és emiatt nem bírsz megfelelni se magadnak, se nekik, az nekik a legrosszabb.

"40 perces menüket alig tudok, az egész család olyan finnyás"

Erre továbbra is azt tudom mondani, amit írtam. Férj/nagyszülő/babysitter/akárki. Vigye el valamikor legalább 1-2 órára őket, amikor intenzíven fel tudsz készülni egy hétre előre. Rengeteg pepecselős munkát meg lehet csinálni előre. Ha tudsz angolul, akkor keress rá, hogy "once a week/month cooking", rengeteg ötletet találsz, nincs az a finnyás ember, akinek ne lehetne előre előkészíthető kaját kitalálni.... Az eleje nehéz, amíg bele nem rázkódsz.

"Sajna nekem valahogy nem így működik az életünk, biztos iszonyú béna vagyok. "

Nehogy azt hidd, hogy nálunk minden szuperul megy... sőt... lusta vagyok és képtelen vagyok odafigyelni apróságokra (de javulok :) ). Szervezés-szervezés-szervezés... ez a kulcs szerintem. Igenis, ha felismered, hogy mik azok a pontok, amik mindig elmaradnak, akkor meg kell keresni, hogy hol tudsz rá időt szánni és rendszeresíteni.

Ezt nem tudom, hogy ismered-e, vagy van-e időd egyáltalán elolvasni, de azért nézd meg: [link] Én se csinálom rendszeresen, de a fly-lady szemléletmód sokat segít abban, hogy ne ússzon szét az életem... :)