Anyukák, akik még otthon vagytok 2-3 év közötti gyereketekkel (és nincs kistesó), hogy érzitek magatok otthon, hogy telnek napjaitok?

Nekem 3 hónapos a babám, a férjem egész nap dolgozik, én bizony unatkozom, haszontalannak érzem magam, alig várom már hogy menjek vissza dolgozni. Remélhetőleg februártól már dolgozhatom.

Van aki szeret otthon lenni - ez nagyon tiszteletre méltó -, van aki pedig nem, én ilyen vagyok.

Én nem érzem magam haszontalannak:nevelem a gyerekeket,elátom a háztartást,van veteményesünk,vannak csirkéeink,nagy udvar fűnyírás stb!Reggel,délután hozni-vinni a nagytesót oviba!Délutánonként foci vagy úszás stb stb..csak úgy röpülnek a napok!Nekem férjem azt mondja,hogy neki többet ér az hogy ezeket megcsinálom,hogy meleg étel várja este az asztalon,hogy házi befőttet,lekvárt,szörpöt,kenyeret tudunk adni a gyerekeinknek és nem a bolti vackokat eszik mint az hogy én is keressek a családi kasszába,szerencsére így sem halunk éhen!

Azért sajnálom azt a 3 hónapos pici babát aki mellett unatkozik az anyukája és szegény gyakorlatilag 7 hónaposan megy bölcsibe.Majd felneveli a bölcsi:ott tanul meg mászni,járni,beszélni,önállóan enni stb és mindezt egy idegen gondozónőnek teszi nem az anyukájának,apukájának!Hát hol itt a szerető meleg családi légkör!Szegénynek kár volt világrajönni!Minek szül az ilyen gyereket!!!Pfff...

Nálunk 2,5 éves lesz nemsokára a kicsi, a nagyobb meg 5, ő egy éve ovis. Tehát éppne 5 éve vagyok itthon és még egyáltalán nem éreztem magam hasznontalannak ennyi idő alatt sem. Én szerencsésnek érzem magam, mert mindig szerettem itthon lenni, elfoglalom magam. Háztartást vezetek, főzök, próbálok rendet tartani, kenyeret sütök, stb. Néha még a hobbimnak is élhetek egy kicsit és ez így nekem most jó. Még munkábaállás előtt lakásfelújítást kell vezényelnem, inkább megcsináljuk tavasszal, mint ha már dolgozok, munka mellett.

A munkába visszatérés kérdése is kettős. Néha felmerül már bennem, hogy dolgoznék, de egyelőre mindkét gyereknek az a jobb, hogy itthon vagyok. Tény, hogy jól jönne a keresetem, de kibírjuk anélkül is. A férjem fizetése rezsire, étkezésre elég, nyaralni már a tartalékokból járunk.

Az fura nekem is, hogy egy 3 hónapos mellett unatkozni lehet. Pont most nyílik az értelme, egyre többet mozog, minden nap történik valami új. Tény, hogy beszélgetni nem lehet vele. De pl egy 2,5 évessel már nagyon jókat lehet sétálni és beszélgetni, én élvezem.

Kisfiam 2 éves,idén szeptembertől bölcsis,én pedig dolgozom.Amíg itthon voltam vele,haszontalannak éreztem magam és sokszor monotonnak,unalmasnak éreztem a hétköznapokat.Most,hogy visszamentem dolgozni,a gyereket meg bölcsibe adtuk,lelkiismeret furdalásom van,hogy szegény kicsim,alig van itthon a szüleivel,szinte az egész napot a bölcsiben tölti távol a családi fészektől.

Ha tehetném visszacsinálnám a dolgokat és inkább megint otthon lennék vele,de sajnos az anyagi helyzetünk nem engedi! :(