Csak én nem tudom eldönteni legyen-e kistestére a kisfiamnak?

Nálunk így van.Férjem nagyon akar,én nem tudom.3 éves a lányunk,kruppos,és emiatt elég nehéz eset,sokat betegeskedik,sokat voltunk kórházban.Nem tudok mellette dolgozni most még,talán ha betölti az 5-6 éves kort.Szerencsére megélünk 1 fizetésből is,de nekem hiányzik a napi rutin,a munka,és más felnőtt emberek társasága olyan amilyen a munkahelyeken van.Kell a pörgés,mert különben leeresztek,és hajlamos vagyok begubózni itthon.Lelkileg nagyon megviselt a kórház,és a krupp öröklődhet,nem tudom még egy gyerekkel kibírnám-e.

27 vagyok,tudom fiatal,de maximum 33-ig szülnék,ha már megadatott fiatalon a kapcsolat,az anyaság a normál anyagi helyzet akkor nem szeretnék később szülni az esetleges genetikai gubancok miatt.Van hogy úgy érzem nem is tudnék 2 gyereknek jó anyja lenni,nincs segítségem,és néha egyel is nehéz.

Ugyanakkor meg vágyom rá :( és egyke vagyok.Nem kívánom ugyanezt a gyerekemnek...

Ne testvért akarj szülni hanem egy önálló gyereket.

(Szerintem házasság után meggondolni amiben már egyszer megegyeztetek nagyon nem korrekt. Én baromira átverve érezném magam a férjed helyébe)

Utolsó te csak kötekedni akarsz?

Nyilván mindenki önálló gyereket szül,de kis testvérnek nevezi mert a kis testvére lesz a nagynak.Értelmetlen szavakon lovagolni.Én is azt mondom,bárcsak lenne testvérem,nem azt,hogy bárcsak szült volna anyám egy másik embert aki mellettem lehetne.

Másik: Honnan tudod miben egyeztek meg? Illetve az életben mindig akadhatnak olyan esetek mikor erről vagy arról le kell mondani.Ez is lehet egy ilyen.

TALÁN A OLTUNK SZÓBÓL. Házasság előtt ezt azért normális emberek megbeszélik.

Mindig is ugy voltunk,higy két gyermeket szeretnék

Mi fordítva voltunk, én szerettem volna, a férjem még nem tudta eldönteni, mert az első terhesség után majdnem egyedül maradt a babánkkal, na meg ő már abban gondolkozik ilyenkor, miből fog mindkettőnek lakást meg egyetemet fizetni. Végül 4 év lett a két gyerek között és azért így már jóval könnyebb, mert "egyes számút" ugye már nem kell pelusozni, egyedül öltözik, eszik, fürdéshez, fogmosáshoz sem kell már nagy asszisztencia és egyre jobban feltalálja és elfoglalja magát. (Amiért is dicsérjük ezerrel.)

Hátránya persze, hogy több munkába és több pénzbe kerül. Előnye meg, hogy mindkettőt nagyon szeretjük és reméljük, jó testvérei lesznek egymásnak, felnőtt korukban is egy plusz biztonsági hálót jelentve érzelmileg és szociálisan.

30 éves koromig nem akartam gyereket, aztán megismertem a férjemet, és lett egy kisfiúnk. Akkor azt mondtam, hogy bőven elég a gyerekáldásból, de 1 éves kora körül már úgy gondoltam, hogy kell a testvér. 2 év van köztük, és most, amikor együtt játszanak, ölelgetik egymást, akkor azt mondom, hogy jól döntöttünk.

Kicsi a családunk, ha mi meghalunk, legalább ők legyenek ott egymásnak.

Én is hasolnóan gondolom mint te. Bár nem dolgozom még, de valahogy nem is vágyom még vissza, de sajnos nemsoká vissza kell mennem. A fiam nekem is 2,5 éves és a párom szintén nagyon szeretne mégegyet.

Én is most érzem, hogy könnyebb vele már, egyre jobban eljátszik egyedülis, ami szeritnem azért is fontos, mert ha lenne egy tesója, vele az elején többet kell foglalkozni. Sokszor mondják, hogy ne testvért hanem másik önnálló gyereket akarj, de szeritnem ez nem így van. Ha belegondolsz a fiad egész életére kihat hogy van tesója és nem egy önnálló embere lenne, hanem testvére, önnálló emberek az utcán sétálnak, a testvér akivel az egész gyerekkorát leéli vagy jól megvannak vagy nem, ezt nem tudom mert nincs tesóm :) de biztos sok múlik a szülőkön is. Felnőtt korába már külön tudnak válni útjaik, sokszor azért felnőttként is támogatják, segítik egymást, de sok helyről hallom,hogy messze költöztek a testvéreik vagy nincsenek jóban, szóval inkább gyerekként voltak tesók.

Én sem tudom milyen lenne ha lenne tesó, nekem nincs így nem is tudhatom milyen ha van. De most sokszor érzem, hogy talán még jobban ellenne a fiam, meg egy gyereknek a gyerekjátszótárs sokkal jobb. Én nem férek be mindenhová :) meg már nem is vagyok olyan fürge :) . Az én fiam imádja a gyerekeket, és a bölcsi is nagyon tetszik neki. Ezért is dilemma nálam is, mert látom és úgy érzem örülne egy tesónak. Nagyon tovább én sem várhatok, korom miatt részben meg ha nagy a korkülönbség akkor már nem hinném, hogy nagyon igazi tesók lennének, hiszen nem egy a gyerekkor, más az érdeklődés stb.