Kinél hogy jelentkezett a "szabályszegő" viselkedés?
Még csecsemő a lányom, de kíváncsiságból utánaolvastam az első életévek fejlődéslélektanának.
Írják, hogy 1-3 éves kor között a szabályok elsajátításának sajátos menete van: a szülő megtilt egy cselekvést. A gyerek megpróbálkozik vele, ismét tiltással szembesül. Ismét próbálkozik, a szülő szemébe nézve, maga is kimondja a nem szót, de folytatja a cselekvést.
Egy idő után a cselekvés darabokra bomlik és leépül, maga is ismételgeti a tiltást közben. A folyamat végén már belső motivációvá válik és ő maga is rászól a szülőre.
Pl. könyvet nem szabad levenni a polcról. Eleinte leveszi és elviszi a tiltás ellenére. Sokadik alkalommal félig kihúzza, ismételgeti a tiltást, de vissza is teszi. Ezt akár többször is megismételheti egymást után.
A folyamat végén már ő szól rá a szülőre, ha leveszi a könyvet, hogy nem szabad.
A gyakorlatban is így néz ki, valóban így működött nálatok is?
Persze, a könyvvel csak egy nagyon általános példát akartam írni.
Az agresszióval neveléssel én sem értek egyet, főleg, hogy már jobban rálátok a fejlődéslélektani hátterére. A rácsapás a türelmetlen szülő fegyvere, csak ezzel nem belső motivációt, hanem félelmet generál a gyerekben.
Oké, ha kirohan az útra, akkor én is rá fogok csapni, mert legyen neki trauma az útra rohanás vagy konnektor nyalogatás.
De amivel nem sodorja magát közvetlen életveszélybe, azért biztosan nem csapok vagy kiabálok rá. (Igen,t udom, hogy eljön az a pillanat, amikor elszakad a cérna :))
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!