Nem rossz az, hogy a legtöbb lányba már pici korától belenevelik, hogy egy "kis hercegnő"?

Kedves kérdező! Azért 6 éves korban még nem lehet igazán nevelésbe való besegítésről beszélni.

Egyébként majd rájössz, ha egyszer nem csak besegítesz a nevelésbe, hanem teszed is, hogy mint minden dolog ez sem fekete és fehér. Ennyire nem lehet leegyszerűsíteni a dolgokat, ahogyan Te próbálod itt most. Arany középútról beszélsz, de igazából egy egész más megközelítésű szélsőségről szól a kifejtésed. Kár volt ezt a vitát elindítanod!!! Ha nem is vitának tervezted, de az lett belőle!

Az ilyesmit én sem támogatom, kifejezetten elleneztem, hogy a lányomnak rózsaszín, lila színű ruhákat vegyenek, persze ettől még csordogált belőlük rendesen. Engem sem neveltek hercegnőnek, sőt, kaptam az élettől rendesen, ettől függetlenül azt akarom, hogy a lányom tudja, nekem ő a leggyönyörűbb és ezt mindig el is mondom neki. Nekem soha senki nem mondta, én legfeljebb mindig csak aranyos voltam, azt is fogcsikorgatva bírták rám mondani, mára meg semmi, szóval önbizalmam sosem volt sok, de mára mínusz. Azt nem viselném el, ha a lányom úgy nő fel, hogy önértékelési problémái vannak, nincs elég önbizalma. Nekem mindig is a legszebb lesz, nekem ez így természetes, a külvilág visszajelzéseit meg majd megpróbáljuk okosan egyensúlyban tartani.

A játékai, környezete lányos, de nem pink ladys, királykisasszonyos. Én egy stramm, belevaló, élhető és kreatív csajt szeretnék nevelni belőle, nem pedig szárnyaszegett kismadarat, aki folyton a pasik segítségére szorul. A királylányok nehezen boldogulnak egyedül.

Nekem fiaim vannak, így egy kicsit a levegőbe beszélek, de a örnyezetemben, rokonságban van sok lány és én úgy látom, hogy ez nem feltétlenül nevelés kérdése. Vannak "csak rózsaszín" tipusú lányok és vannak, akik a szoknyát sem tűrik meg magukon. Én úgy látom, hogy ez nem szoktatás kérdése, legalábbis az én környezetemben ezt látom. Van olyan rokon kislány, akinek az anyukája abszolút nem cicababa típus, szíve szerint rövidnaci-pólóba öltöztetné a kislányt, de a gyerek utálja, egyszerűen nem érzi jól magát, ha nem rózsaszín-lila szoknyában, ruhában van. Ilyen esetben fölösleges ráerőszakolni a gyerekre olyan ruhát, amiben nem érzi jól magát (persze az ésszszerűség keretein belül, tehát játszótérre nem 5 rétegű alsószoknyában mennek).

Ennek az ellenkezőjét is látom, anya szeretne kis hercegnő külsejű lányt, de annak meg ez nem tetszik, nem ilyen típus, mert idegesíti pl a harisnyanadrág.

Nálunk ez nem így van. Kisfiút nevelünk, de ha épp babakocsit akar tolni, vagy plüsst pelenkázni, akkor nyugodtan megteheti, emellett autót szerel, és minden tipikusan fiús dolog érdekli.

Ha lesz lányom is majd egyszer, szeretném ha tökös kiscsaj lenne, nem az, akinek az a legfontosabb 2 évesen, hogy melyik szoknyához melyik cipő vagy felső passzol.

Amúgy én is fáramászós gyerek voltam. És se kék, se rózsaszín gyerekszobánk nem lesz :)

Szóval próbálunk egészséges határokon belül maradni.

A gyerek személyisége nagyon, nagyon sokat számít. Van, akit ez érdekel, van akit meg az.

Nekem lányom van, és még nagyon pici, de azt is mondjuk neki hogy szép, meg azt is hogy ügyes, hogy okos. És bár rózsaszínmérgezés van itthon, nagyon, nagyon keresem a piros, bordó, lila cuccokat... sőt a feketét is :D