Milyen a rossz gyerek? Az enyémek rosszak?
Van egy 4 és egy 6 éves gyerekem. Őszintén szólva nem sok nyugalmam van tőlük. Egész nap rohangálnak, visítoznak. Sokszor van, hogy valamit többször el kell mondanom, mire "meghallják". A kisfiam, ha rosszat csinál, letagadja, és azt mondja, hogy a tesója volt. A 4 évesnek még vannak hisztijei néha, olyankor elég nehéz lecsillapítani.
Általában sarokba állítással büntetünk, de a férjem ilyen melegben előszeretettel ijesztgeti őket a vízzel leborítással.
Én halálosan elfáradok tőlük estére. Ennek ellenére én azt gondolom, hogy ilyen idős gyerekek ilyenek.
1 hétre elvittem őket a mamához, a férjemmel szerettünk volna kettesben lenni egy kicsit. 4 nap múlva értük kellett mennem, mert a lányom is és a nagyi is totál ki voltak készülve egymástól. Anyámtól ma megkaptam, hogy életében ilyen rossz gyerekeket nem látott még, hogyha az övé lennének, már megfojtotta volna őket. Hogy nem önállóak, zajosak, hogy éjszaka nem akartak aludni, hanem ugráltak az ágyban. Hogy hiába beszél nekik, nem fogadnak szót. Mert én nem fegyelmezem őket, mindent megengedek nekik. (Persze, ezt ő úgy tudja, mert kb. havonta fél órát van nálunk.)
Meg soha nem foglalkozom velük. Na ja, én dolgozni járok, engem nem tart el a férjem, mint őt annak idején.
Mondtam neki, hogy egy konkrét példát mondjon, de azt mondta rá, hogyha én össze akarok vele veszni, inkább hagyjuk a témát.
Jegyzem amióta elhoztuk őket, mi is nehezen bírunk velük, feleselnek, visszabeszélnek. De az alvással nincs, és nem is volt gond nálunk soha.
Néztem néhány részt a Supernannyből, hát ha azok rossz gyerekek, az enyémek angyalok. De anyám szerint én súlyos tévedésben vagyok, mert az én gyerekeim NAGYON ROSSZAK.
Meséljetek, nektek hogy viselkednek az ennyi idős gyerekeitek?
ha havonta fél órát találkoznak, hogy jutott eszedbe levinni 1 hétre a nagyihoz őket? persze, hogy kikészültek, nem is ismerik egymást :D
én hiszek abban, hogy nincs rossz gyerek, csak rossz szülő. tehát akit nem nevelnek, nem tanítanak tiszteletre, tisztességre, az a rossz gyerek, ami nem az ő hibája.
enyém ritkán van anyámnál, de akkor szófogadó, azt teszi amit kér tőle, itthon jobban próbálja feszegetni a határokat, de semmi vészes nincs vele. nyilván sokat kell menni vele mindenhova mert rengeteg energiája van, meg én nem is szeretem ha a lakásban őrül meg, de ha van elég tere kiengedni az energiáit akkor itthon is elég nyugis már :)
4,5 éves
Nem akarok túl okosnak tűnni, mert a második babó még csak a pocakban, tehát nem tudom, hogy milyen az élet 2 gyerekkel. De azt tudom, hogy a fiam jó gyerek. Szót fogad, nem beszél csúnyán, persze vannak hisztik ritkán, hisz még csak 4 éves lesz. De mindent meg lehet vele beszélni, nem készülök ki idegileg mellette. Azt kell mondjam, hogy könnyű az élet vele. Egyébként egy cserfes, sokat mozgó, mindenre nyitott kisgyerek. Tehát nem az a fajta, akit odatesznek és ott marad.
Viszont a tesóm kisfia(akit egyébként imádok) egy akaratos, hisztis, folyton ellentmondó gyerek. Csak azért sem csinálja azt amit kérnek tőle, semmibe veszi a felnőttek kérését, véleményét. Neki minden kell, mindent meg akar vetetni, és ha nem kapja meg hisztizik. Együtt nyaralunk épp, és engem kiborít. Tudom, hogy a tesóm rontotta el. Fiatalon szült, sosem volt türelme igazán a gyerekhez. Szóval én is azt vallom, hogy egy kezelhetetlen gyerek esetében előbb a szülőnek kell elgondolkoznia, hogy vajon mindent jól csinált-e?
én is ilyet olvastam (habár babákról altatási problémáknál)hogy nincs "rossz" gyerek, csak rosszul nevelt, rosszul szoktatott.
nekem úgy tűnik, határok nincsenek felállítva nekik, a gyerekeknek márpedig szükséges ezeket megtanulniuk a saját társadalomba könnyű beilleszkedésük érdekében.
de hát a mai gyerekek..
én speciel általános iskolában 5. osztályosoknál helyettesítettem egyszer órát, mindenféle pedagógiai szakmai háttér nélkül (gazdaságin voltam, hirtelen nem találtak senkit)én 5 perc múlva mentem segítségért, hogy nem birok az osztállyal.
először bepróbálkoztak (olyan tündérek voltak, hogy elnevettem magam, amit nem kellett volna, ezzel oda lett a tekintélyem)utána már meg se hallották amit mondok, lazán kezeltek.
Középiskolai tanár vagyok egyébként. Nem mentem soha segítségért. De az persze teljesen más. Sok gyermekpszichológiai könyvet olvastam, de véleményem szerint elég keveset lehet a gyakorlatba átültetni.
A kisfiam tényleg kicsit nehezen kezelhető, órákig képes hisztizni valamiért, bár mostanában már sokat szelidült. Soha nem kapta meg, amit kért,mégis elég nehéz leszoktatni róla. Hát nem tudom mit lehetne még tenni vele.
De anyámnak a kislányommal is baja volt, amin őszintén csodálkozom. Viszont úgy hoztam haza 4 nap után, hogy én sem bírok vele. Azt mondja a mami légycsapóval fegyelmezte. Én ebben nem nagyon hiszek, de anyám szerint az a bajuk, hogy nem csapok oda.
Leírásod alapján egyáltalán nem tűnnek "rossznak", csak tipikus kisgyerekeknek. Pl. persze, hogy ugrálnak és visítanak, százszorta nagyobb a mozgásigényük és az energiájuk, mint egy felnőttnek.
Jó hosszan tudnék írni a saját gyerekeimről, meg a témáról, de annyit, hogy van egy ilyen könyv:
Nekem nagyon sokat segített.
A nagymamához meg nem igazán küldeném őket ezek után, az az érzésem, hogy nulla empátia van benne a kisgyerekek irányába.
Az 5-ös hozzászóló vélekedése tipikus.Van egy gyereke, akivel szerencséje van mert olyan a temperamentuma, hogy alkalmazkodik és kezelhető. Ebben a szerencsés helyzetben szólja meg a többi anyát, akinek más temperamentumú a gyereke, hogy az vele ellentétben, nyilván rosszul csinálja a dolgokat.
Talán kicsit nyisd ki a szemed és gondolkozz el, ha másért nem azért, mert a második gyereknél érhetnek még meglepetések!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!