Kisgyerek kis gond? Ugye ezt majd kinövi? Vagy ő ilyen?

Imádom a négyéves lányomat, de néha nagyon idegesít.

Pl. az, hogy úgy tud szenvedni. Nincs elkényeztetve szerintem, de az igaz, hogy sok mindene van, sok mindent kap, és nem csak a tárgyiasult dolgokra gondolok. Hanem arra, hogy játszom vele, igyekszem figyelembe venni a vágyait, ha lehet. Ha kap valamit, annak nagyon örül, percekig mondogatja. Az ebédet is minden nap dícséri, megköszöni, amit én főzök neki. Ez nekem nagyon jól esik.

De mégis sokszor szomorú, mert türelmetlen, annyira sokat akar. Nyilván nem tudja élvezni a mesét, amit ő kért, mert már közben egy másodikat, harmadikat akar. Aztán csapkod, dühöng, dobál.

Meg például elvisszük valami szép helyre, jó programra, aztán akkor is talál problémát, ami miatt annyira rossz neki.

Nem akarom, hogy olyan besavanyodott ember legyen, aki nem tudja élvezni az életet.

Igyekszem neki szépen tagoltan magyarázni, hogy ő milyen szerencsés, értékelje, amije van stb.

Kérlek ne mondjátok, hogy nem értek a kisgyermekek lelkivilágához, meg azt se, hogy a f€ne az én jódolgomat is, mert másnak sokkal rosszabb. Tudom, hogy ez jellemző, de mostanában már zavaró.

Leszögezem, tudom, hogy nekem nem rossz, és ez a probléma semmiség.

Csak azt kérdezném, hogy ez a viselkedés másoknak is ismerős-e.